Albert gazda

Megmondtam előre, nem fogom sokáig őrizgetni-pihentetni a szombaton beszerzett bort, így is lett, hétfőn kibontottam, hadd ne mondjam meg, hányadik házassági évfordulóm alkalmából. Itt jegyzem meg, amit a sokadalmas bejegyzésben elmulasztottam: 2007-es és 2009-es Karner-sillert is…

Az osztrákok nemcsak Wachauban tudják, mit miért csinálnak, elég rendesen működik az ország többi borvidéke is. A hozzánk minden tekintetben közel álló Burgenland különböző tájain is sínen vannak a dolgok, régóta tudunk erről ezt-azt, többek között a Franz Weningereknek…

Okosan alakulnak a dolgok a Mátrai borvidéken. A tőkéstársak évek óta benne vannak a köztudat közepében, és nincsenek egyedül, új nevek bukkannak fel egyre-másra. Ez akkor is látszott többek között, amikor tavaly novemberi budapesti bemutatójukra elhozták barátaikat, akik…

Azt olvastam a forgalmazó március eleji hírlevelében – linket sajnos nem találok hozzá –, hogy Konyári János és Dániel nem volt elégedett a Jánoshegy korábban telepített kékfrankosának teljesítményével, ezért újragondolták az egészet. Karós művelésmódot…

Meglátogattam Bott Frigyest Őrsújfaluban, két éve már jártam nála egyszer, ideje volt mennem megint. Nagyra tartom a felvidéki termelő munkásságát, amihez nyúl, az bejön, a bor a legfontosabb, de pörög például a kávézó-borozó is Komárom belvárosában, olyan tökmagolajhoz…

Nem mondhatni, hogy termelőink zöme otthonosan mozog az internet világában, és arra – információközlésre – használja, amire való, de az így is ritka, hogy az ember szinte semmit nem tudhat meg egy pincészet honlapjáról. A Dimenzió Borászat dolgait kommentben ajánlotta…

Csütörtökön megint nagy borozást csaptunk a Drop Shopban, mi tagadás, ezúttal sem maradtam színjózan, újabban nem bírok magammal, ha komoly pezsgők vonzáskörzetébe kerülök. A remek Billecart-okra persze a végén került sor – rettenetesen ízlettek egyfelől, megrendítették…

Sebestyén Csabáról régen írtam, önálló bejegyzést még nem is kapott saját blogomon, előző életemben ehhez képest alap- és csúcsházasítását, továbbá válogatott kékfrankosát is elismertem. Az utóbbi időben nem mindig nyűgöztek le a dolgai, olykor a brettgyanú is…

Kaptam a pécsi borozósoktól néhány palack bort, köztük négy vöröset, előttem eddig ismeretlen tolnai termelőktől. Megkóstoltam mindet, sajnos nem találtam rejtőzködő szupertehetségeket. Nagyjából azt kell mondanom, amit egy más alkalommal már feszegettem: jó néhány…

A keceli–hajósi központú Öreghegy Szőlőbirtokról egyszer már írtam, a nagyméretű alföldi pincészet kunleányát kóstoltam meg és elemezgettem. Nemrégiben egy komplett hatos karton keveredett el hozzám, öt boron túlvagyok, a rozé még nem volt meg, hamarosan csapra verem azt…

Az egyszer már megidézett nagyszabású ivászatnak Tóth István volt a vitathatatlan sztárja. Egyikünk három jól megőrzött palackkal készült az eseményre, másikunk hozzátett még egyet spontán, de nemcsak a mennyiség, a minőség tekintetében is tündökölt az egri mester. Sokat…

Megint lépek egyet az alföldi borászatok feltérképezésében, két új szereplő kerül fel az örvendetesen színesedő palettára. Béla Zoltán imrehegyi vállalkozásáról futólag volt szó korábban, ezerjókóstolónkon közepesen visszafogott teljesítményt nyújtott a 2008-asa. Míg…

Szerda este, Horváth Ráspi József sillerének kortyolgatása közben azon morfondíroztam, kéne írnom egy bejegyzést a kékfrankos hasznosításának optimális módozatairól. Aztán csütörtök reggel kékfrankosos posztot publikált az Alkoholista, amelynek végkicsengése…

A 90-es évek második felében azt gondoltam, Vesztergombi Ferenc után Vida Péter lesz a Szekszárdi borvidék következő nagy sztárja. Ezt elsősorban a 94-95 környéki cabernet franc–merlot kínálta élménynek hála állítottam, az a házasítás hozta az akkori villányi…

Ütemesen gyarapszik azoknak az alföldi termelőknek a tábora, akikről írtam már, lassan a legnépszerűbb borvidékek közé kapaszkodik blogomon a területre legnagyobb. Ebben igen kevés szerepe van a véletlennek, határozott szándékom, hogy az alulértékelt kunsági, hajós–bajai,…