Kaptam a pécsi borozósoktól néhány palack bort, köztük négy vöröset, előttem eddig ismeretlen tolnai termelőktől. Megkóstoltam mindet, sajnos nem találtam rejtőzködő szupertehetségeket. Nagyjából azt kell mondanom, amit egy más alkalommal már feszegettem: jó néhány pincében a régi hordók elfelejtésével vagy amennyiben lehetséges, totális felújításával kellene kezdeni a munkát. A györkönyi Sarok Pince például hiába az ottani pincesor legismertebb termelőinek egyike – a háttérinformáció is onnan jön, ahonnan a borok érkeztek –, továbbá hiába érződik 2008-as Veterán cuvée-jén a tisztességes anyag és az igyekezet, a végeredmény nem túl biztató. Brettgyanú, kesernyés tannin, egysíkú ízek. Sebestyén József idősebb gazda Bonyhádon a népszerűbbek közül, leginkább helyben értékesít, 2009-es kékfrankosának illata friss és fűszeres, a savak azonban felborítanak mindent, egyensúly nyomokban sincs. A Fabro Pince új jelenség Pakson, egy Kovács Sándor nevű vállalkozó újított fel két egybenyitott pincét a Sárgödörben, terveik komolyak. A 2009-es Várszegi cabernet sauvignon ígéretesebbnek tűnik. Várszegi a borász neve, ha nem értettem félre semmi fontosat. Orrban korrekt, ízben dettó, vannak színei, nagyon fiatal, ebből még lehet valami. Pláne később: saját területeikről csak ezután hozzák ki az első borokat. A hőgyészi Horváth Pince családi vállalkozás, hektáraik száma nem csekély, 22-nél tartanak, a 2008-as válogatott cabernet sauvignon abszolút rendben van. Olyasmi, mint a Fabro kilencese, annyival több, amennyivel idősebb. Érettebb, komplexebb versenyző. A két cabernet legjobb pillanataiban versenyben volt az 5 pontért. Ez végül is biztató.