Az osztrákok nemcsak Wachauban tudják, mit miért csinálnak, elég rendesen működik az ország többi borvidéke is. A hozzánk minden tekintetben közel álló Burgenland különböző tájain is sínen vannak a dolgok, régóta tudunk erről ezt-azt, többek között a Franz Weningereknek köszönhetően. Apa és fia előbb Villányban, majd Sopronban ismerte fel a lehetőségeket, munkásságuk e leágazásait jól ismerjük, de ideát is találkozhattunk odaáti boraikkal. Talán tíz év is eltelt azóta, hogy szétnézhettem a horitschoni pincében is, nagyon tetszett, amit láttam, nem kevésbé ízlett, amit kóstoltam. Természetesen az sem véletlen, hogy Mittelburgenlandot nemes egyszerűséggel Blaufränkischlandnek nevezik. Hogy a legátütőbb kékfrankosok ott teremnek – Sopron és Szekszárd értelemszerűen rengeteget emelkedett az elmúlt évtizedben –, az a lényeg egyik fele, a másik talán fontosabb: Deutschkreuz környékén egyszerűen nem készítenek rossz vörösborokat, vagy ha mégis, nem szoktam találkozni ilyenekkel. Mindegy, mi mennyibe kerül, zsákbamacska nincs. Előfordul, hogy a hasonló stílus és színvonal következtében egyformának tűnnek – eszembe is jutottak az alkeszes kollégák megjegyzései az áfonyás pirítósról –, de ami engem illet, nem iszom ezekből annyit, hogy elfárasszanak. A Fertő tó környéki kirándulás alkalmából mindenképp meg akartam nézni a deutschkreuzi Vinatriumot, megtettem, lenyűgözött. Gyönyörű az épület, tíz-egynéhány euróért kóstolható sok minden, a környékbeli termelők zöme jelen van, tíz-húsz százalékkal olcsóbbak az árak, mint Bécsben. Ilyen komplexumok kellenének minden borvidékünkre. Az időnek nem voltam bővében, ezért csak vásároltam, különféle kategóriákból. Az sem mellékes amúgy, hogy az alap kékfrankosok, szentlőrinciek, zweigeltek öt-hét euróba kerülnek. Kettőről lesz szó első körben, a Rotweine Lang és a Weingut Hufnagel 2009-eséről. Egyik pince sem világhírű, a középmezőnyhöz tartoznak, iparkodnak. Mindkét palackon csavarzár és korszerű címke. A bíborvörös szín is stimmel, utána jönnek a különbségek. A Lang Classic könnyed, friss gyümölcsösséget mutat, a Hufnagel Nyék mélyebb, erdei bogyósabb, fűszeresebb. Előbbi testben is kevesebb, jól ihatóbb, édesebb, a csersavakat szinte keresni kell. Utóbbi ezzel szemben kimondottan száraz és tanninos, tiszta ízű, de kevésbé színes, mint amit az illat ígért. Kétszer 5 pont, kétszer ezerötszáz forintért. Nem rossz biznisz. És mondom még egyszer: együtt-egészben mutatnak igazán fantasztikusan azok a sopronkeresztúri polcok.