Megint lépek egyet az alföldi borászatok feltérképezésében, két új szereplő kerül fel az örvendetesen színesedő palettára. Béla Zoltán imrehegyi vállalkozásáról futólag volt szó korábban, ezerjókóstolónkon közepesen visszafogott teljesítményt nyújtott a 2008-asa. Míg Béla lassan húsz éve gazdálkodik a családi birtokon, addig a csongrádi Bodor László csak 2002-ben vágott bele, utóbbi ráadásul ellenőrzött biotermékeket készít nagy odafigyeléssel. A két borász összesen öt tételét kóstolgattam mélyrehatóan a minap – néhány hónappal ezelőtt elfogyasztottam egy Béla-féle 2008-as száraz nektárt is, ami a mindjárt következőkkel együtt annyi, mint fél tucat –, maradéktalanul elégedett nem lehetek. Kezdem a Béla Borászattal. Általános tapasztalatom, hogy a borok illatában kevésbé van kivetnivaló, ám ízeikben és lecsengésükben rendre éreztem valami nem túl szimpatikus bizonytalanságot. Különösen a 2006-os száraz nektárt sejtettem sokra hivatottnak eleinte: négyéves kora ellenére tiszta, halvány szalmasárga színnel mutatkozott be, dúsan-buján-melegen, mégis élénken illatozott, sokat vártam ezek után a kortytól. De hiába, egyszerű, a kelleténél egyvonalúbb ízek következtek, a végét pedig elrontotta a már említett billegés. Bodor László bioborai a Gólyás Borház közreműködésével jutottak el hozzám, a fiatal termelő vöröseket szűr Csongrádon. Négyből hármat vertem csapra eddig, az egyaránt 2008-as zweigeltet és kékfrankost, valamint a 2009-es kadarkát. Mindegyikből meghökkentően rövid préselt dugót húztam ki, nem tetszettek. A zweigelt durva animalitással kezdett, ami két nap után sem szellőzött ki belőle. A kékfrankosban is felütötte a fejét hasonló, de csak ártalmatlan árnyalatként. Emennek a gyümölcsössége már szép volt, teste is figyelemre méltó, kellőképpen, de nem túlzóan élénk savai felől jónak találhattam volna, ha friss zamatú marad az utolsó pillanatig. Nem maradt, jött a bizonytalanság itt is. A kadarkával efféle problémák nem voltak, fűszeres-gyümölcsös-fajtajelleges játékot játszott alfától omegáig, ott az nem jött be, hogy savai és 13,5-es szeszei egyszerre csíptek, és sem test, sem finom vibrálás nem ellensúlyozta ezt. Bodor László dolgait egyébként a kolléga nálam sokkal jobban szerette. A Béla Borászat 2006-os nektárja erős, a Bodor Bio Borház kékfrankosa és kadarkája gyengébb 3 pontot érdemel tőlem. A törekvést a jónak gyakorlására érzékelem és díjazom, de azt hiszem – bár ki a fene vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak? –, az öreg hordókkal kezdeni kell valamit.