Bejártuk a sauskásokkal a Siklós és Villány környéki dűlőket alaposan. Voltunk a Makárban, a Zuhányában, a Kopárban, az Ördögárokban, a Konkolyban, ránéztünk fentről a Várerdőre, a Fekete-hegyre. Gyönyörűek a szőlők a déli borvidéken. Láttam itt is elhanyagolt ernyőt, meg olyat is, amihez évek óta nem nyúlhattak – nyilván nem a minden szegletében lenyűgöző Ördögárokban –, mégis az a benyomásom: a szépen művelt ültetvények aránya sehol az országban nem átütő ennyire. Kóstoltunk ezt-azt: érett-édes a pinot noir, a portugieser, és a cabernet-knek sem kell sok idő, joggal kezdhették el a szüretet. Látszik közben az is, bármi történjék, a 2011-es évjárat sokkal különb lesz, mint az eggyel ezelőtti, sőt akár a legjobbak közé is felzárkózhat, megvan rá az esély. Ami mármost a Sauska Pincészetet illeti, egyértelmű, a 90-es évek eleje óta hódító nagyok – Gere Attila, Bock József, Tiffán Ede – után ez a vállalkozás dobta a legnagyobbat Villányban. Jó területek, modern borászat, dinamikus, nyitott csapat, megfelelő források. Nőnek-növekednek, gyarapszik a hektárok száma. Szőlőt már csak a roppant népszerű – évi százezer palack felett fogyó – rozéhoz vásárolnak, de előbb-utóbb ahhoz sem lesz szükség erre. Kedvelem a Sauska-borokat a kétezerhatos kezdetek óta, nemigen találkoztam termékükkel, ami a maga kategóriájában ne tetszett volna. Rendben vannak a dolgok az alapoktól a csúcsokig, beleértve a régmúltat is. Újvilág Magyarországon, írtam régebben. Ami viszont friss benyomásaim szerint semmi olyat nem jelent, hogy csak a világfajták, az alkoholok, az édes tanninok számítanának. A 2009-es kis szériás portugiesernél – később több lesz belőle – finomabbat aligha kóstoltam hosszú pályafutásom során, miközben a kékfrankos és a kadarka sincs kevésbé a helyén. A két rozé – a provence-ias kétezertízes plusz nekem készült – és a nemsokára piacra kerülő tokaji 111-es és 107-es, valamint az előbb említettek után a kilences nagyokon is végigmentünk: az ötös házasítást és a franc-t nemrég töltötték, van idejük megállapodni. A hetes ötös és a Konkoly-merlot kibontakozására ezzel szemben nem kell várni, összeálltak, kigömbölyödtek, arányosak, energikusak. A prímszámos játék a bornevekkel jó ötlet volt. Felteszem, nem én vagyok az egyetlen, aki rendre megkérdezi, mikor jön a hármas, pláne a kettes cuvée. Hát az még nem látszik. Öregedniük kell a szőlőknek, gyűlniük a tapasztalatoknak. Hiába tűnik ugyanis első ránézésre megingathatatlanul menőnek, magabiztosnak, sikeresnek a Sauska Pincészet, Latorczai László borász vagy Pohl Péter ügyvezető mondandójából csak az jön le: az útkeresésnél tartanak. Így kerek a történet.
A Sauska Pincészet 2011 augusztusában
2011.08.31. 12:50 AG 2.0
8 komment
Címkék: villány sauska pincék és borászatok
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
európai 2011.08.31. 16:35:57
Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.08.31. 18:05:54
Daeril 2011.08.31. 20:41:44
Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.08.31. 23:25:02
demisec · http://thepit.blog.hu 2011.09.01. 09:23:36
Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.09.04. 23:25:54
De azok még biztos, hogy nem a 09-esek voltak.
koccintós 2011.09.08. 08:48:54
Ahogy mentünk a tokaji udvartól, megláttam, hogy a Monarchia kihozta Tóth István 2003-as (figyelem, az évjáratok fontosak!) bikavér válogatását. Nosza, azonnal megkóstoltam, forgattam, vártam, és szépen lassan kijött, hogy ez egy remek Tóth István bika. Beszélgettünk, és szóba került a Sauska, hogy ők ugye a közismerten nagyszerű, vörösboroknak pláne ideális 2010-es évjáratból már kihoztak ezt-azt... Át is mentünk, és megkóstoltuk a 2010-es Cuvée 13-at, és 2008-as Cuvée 11-et. Gyönyörű mindkét bor, készen vannak, de tényleg.
És akkor vissza Tóth Istvánhoz: én a 2003-as alap bikavért (nem a válogatást) még valamikor 2008-ban kóstoltam. Sose feledem a csalódást! Egy rendezetlen, kócos bort ittam, jó ideig nem is vettem belőle. Aztán mégiscsak akadt belőle egy-két üveg, el is tettem őket, majd fél évig pihentek otthon. Majd egy családi rendezvényen megbontottuk, és azt a meglepetést! Gyönyörű, hosszú, igazi Tóth Istvános bika volt! Érett, formálódott, tette a dolgát az idő és a bor.
Én már egy ideje hitetlenkedve figyelem, és a tegnapi csak meggyőzött ebben: ilyen borokat, mint a Sauska, nem lehet készíteni! Illetve lehet, csak az nem "a természet adta, nyúljunk bele a legkevesebbet, tegye a szőlő és a Jó Isten a dolgát" típusú dolog, hanem valami egészen más...
Csak az a fura nekem, hogy erről okos borisszák se nagyon beszélnek. Hanem hozsannázunk itt a Sauskának, ahelyett, hogy tennénk ezt pl. a Tóth Istvánnal. Az árképzéssel meg hadd ne folytassam, elegendő legyen egy link: www.bortarsasag.hu/hu/wine/sauska-cabernet-sauvignon-2010-villany
Az utóbbi 10 év talán legpocsékabb évjáratából az egyik legkésőbb érő fajta bora, annyi, mint az említett konkurencia 7 éves válogatás bora… Vicc, gyerekek, erre nincs jobb szó: ez egy vicc.
AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2011.09.08. 09:02:19
a bor nem vagy-vagy kérdése, legalábbis nálam
egyrészt tóth istvánt is hozsannázzuk:
albertgazda.blog.hu/2010/08/31/toth_istvan_bikaver_valogatas_2003
másrészt sauskáéknak ez az összes vörösboruk, amit kihoztak 2010-ből, tízszeri válogatással. nem lesz több, se hetes kövé, se semmi
egy szó, mint száz, nekem bejön az egyik és a másik termelő is
nem iskolákat iszom ugyanis, hanem bort