Bejártuk a sauskásokkal a Siklós és Villány környéki dűlőket alaposan. Voltunk a Makárban, a Zuhányában, a Kopárban, az Ördögárokban, a Konkolyban, ránéztünk fentről a Várerdőre, a Fekete-hegyre. Gyönyörűek a szőlők a déli borvidéken. Láttam itt is elhanyagolt ernyőt, meg olyat is, amihez évek óta nem nyúlhattak – nyilván nem a minden szegletében lenyűgöző Ördögárokban –, mégis az a benyomásom: a szépen művelt ültetvények aránya sehol az országban nem átütő ennyire. Kóstoltunk ezt-azt: érett-édes a pinot noir, a portugieser, és a cabernet-knek sem kell sok idő, joggal kezdhették el a szüretet. Látszik közben az is, bármi történjék, a 2011-es évjárat sokkal különb lesz, mint az eggyel ezelőtti, sőt akár a legjobbak közé is felzárkózhat, megvan rá az esély. Ami mármost a Sauska Pincészetet illeti, egyértelmű, a 90-es évek eleje óta hódító nagyok – Gere Attila, Bock József, Tiffán Ede – után ez a vállalkozás dobta a legnagyobbat Villányban. Jó területek, modern borászat, dinamikus, nyitott csapat, megfelelő források. Nőnek-növekednek, gyarapszik a hektárok száma. Szőlőt már csak a roppant népszerű – évi százezer palack felett fogyó – rozéhoz vásárolnak, de előbb-utóbb ahhoz sem lesz szükség erre. Kedvelem a Sauska-borokat a kétezerhatos kezdetek óta, nemigen találkoztam termékükkel, ami a maga kategóriájában ne tetszett volna. Rendben vannak a dolgok az alapoktól a csúcsokig, beleértve a régmúltat is. Újvilág Magyarországon, írtam régebben. Ami viszont friss benyomásaim szerint semmi olyat nem jelent, hogy csak a világfajták, az alkoholok, az édes tanninok számítanának. A 2009-es kis szériás portugiesernél – később több lesz belőle – finomabbat aligha kóstoltam hosszú pályafutásom során, miközben a kékfrankos és a kadarka sincs kevésbé a helyén. A két rozé – a provence-ias kétezertízes plusz nekem készült – és a nemsokára piacra kerülő tokaji 111-es és 107-es, valamint az előbb említettek után a kilences nagyokon is végigmentünk: az ötös házasítást és a franc-t nemrég töltötték, van idejük megállapodni. A hetes ötös és a Konkoly-merlot kibontakozására ezzel szemben nem kell várni, összeálltak, kigömbölyödtek, arányosak, energikusak. A prímszámos játék a bornevekkel jó ötlet volt. Felteszem, nem én vagyok az egyetlen, aki rendre megkérdezi, mikor jön a hármas, pláne a kettes cuvée. Hát az még nem látszik. Öregedniük kell a szőlőknek, gyűlniük a tapasztalatoknak. Hiába tűnik ugyanis első ránézésre megingathatatlanul menőnek, magabiztosnak, sikeresnek a Sauska Pincészet, Latorczai László borász vagy Pohl Péter ügyvezető mondandójából csak az jön le: az útkeresésnél tartanak. Így kerek a történet.