Nem mondhatni, hogy termelőink zöme otthonosan mozog az internet világában, és arra – információközlésre – használja, amire való, de az így is ritka, hogy az ember szinte semmit nem tudhat meg egy pincészet honlapjáról. A Dimenzió Borászat dolgait kommentben ajánlotta hónapokkal ezelőtt egy nyájas olvasóm, és mivel nagyon is érdekelnek az alföldi borok, ezért pillanatig sem tétováztam, amikor a Wineworldban ajánlat tárgyává tették a címszereplőt. Némi információmorzsa azért akad, a kép úgy-ahogy összerakható. Ha mindent jól értek, a vállalkozás a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet területeinek felhasználásával jött létre, de hogy utódának tekinthető-e, és ha igen, mennyiben, már nem világos. Ahogyan egyebek közt az is homályban marad, hogy hány hektáron gazdálkodnak, milyen szőlőtermesztési-borkészítési módozatokat favorizálnak stb. Arról, hogy a cég tulajdonosa egy miskolci házaspár, ebből a hírből értesültem. A Vinagorán amúgy bíráltam rozékat, de az aranyérmes Bűbájra sajnos nem emlékszem. Minden bornak neve van, a kékfrankos Nimrud, őt kóstolva bárki visszatalálhat népünk régmúlt idők homályába veszett mitikus világába. Rubinvörös, itt-ott barnállik kissé, negyedik évében jár. Illata korrekt, tiszta, fűszeres, palackbukés, málnát és egyéb gyümölcsöket is felfedezni véltem benne. Középkarcsú test, lekerekedett élek, csúszós, kellemes korty. Tanninja érintésnyi, finom, savai moderáltak. Nem savanyú, nem édes, épp jó. Saját lelki utamat nem jártam be segítségével, közelebb sem kerültem önmagamhoz, de szívesen ittam. Korrekt, árában van, 4 pont.