A tokaji Gizella Pincéről többször is írtam már, volt, hogy szigorút, volt, hogy kimondottan lelkeset. Néha úgy tűnik, mintha csak én foglalkoznék Szilágyi László és Vas Mariann feltörekő érdekeltségével, nincsenek benne a fősodorban, pedig szerintem megérdemelnék. Különös tekintettel például a top 20-amba keveredett fordításra. Rendben van a címszereplő hárslevelű is. Az utóbbi időben erősen figyelem, mire képes a fajta, válasz egyelőre nincs – hogy is lehetne, ha a furmint is gyerekcipőben jár –, ám kiváló példányok előfordulnak, sőt extraklasszisok is fel-felütik a fejüket. A 4/B nem szupersztár, de jól iható és kedves bor, amire megint csak nagy szüksége van a fogyasztónak, a borvidéknek és a hazának egyaránt. A neve azt bizonyítja, hogy klassz dolog a barátság, a termelő egykori osztálytársaival szüretelt 2008 októberében, és így állított emléket a múltnak. Kicsit mélyülő, de tiszta sárgás szín, elsőre érett illatok. Mézesség, körte nagy mennyiségben, oxidáltságnak azért nincs nyoma, ne is legyen. Közepesforma test, kellemes, nem különösebben vibráló savak, finom ízvilág mindenfajta gyümölcsökkel. A 13 grammnyi maradékcukor besimul okosan, a dettó 13-as alkohol nemkülönben, búcsújában árnyalatnyi fanyarkásság észlelhető. Nem kell mindig mindennek óriásnak, elsöprőnek lennie. Többfélét is bontottam a csütörtök esti házi tesztelgetés alkalmából, ez fogyott a legjobban. A nemrég kóstolt Dobogó-furmint jutott eszembe róla. Magyarán: 5 pont, annak is a teteje.