Korábban, futólagos kóstolások alapján is az volt a benyomásom, a 2008-as évjáratban a Szerelmi hárslevelű az összes furmintot felülmúlja Demeter Zoltán szortimentjében. Nagy dolog ez, hiszen a Tokaji borvidéken talán másodrendűnek tartják a fajtát, mindenki a nagy furmintot szeretné elkészíteni, a próbálkozások hol több, hol kevesebb sikerhez vezetnek. A hárslevelű mindeközben a háttérben szerénykedik, azzal együtt is, hogy az utóbbi időben mégis voltak okos kísérletek erényeinek kibontakoztatására. Általában azt tartják, igaz ugyan, hogy finomságban simán felveszi a versenyt a nagy testvérrel, struktúrában, mélységben, karakterben ellenben nincs sok esélye. Nos, akinek volt már szerencséje ehhez a Szerelmihez, az minden bizonnyal kénytelen volt sutba hajítani megrögzöttségeit. Világos, kristálytiszta szín, átható illat. A barackos gyümölcsösséget bájos virágosság teszi teljesebbé az első pillanatokban, utána haladéktalanul belépnek a meszes-minerális-férfias izgalmak, hogy ezek vezessenek el az acélos-áttetsző ízbeli tartalmakig. Áll a bor, mint a cövek, de úgy, hogy eszébe sem jut morózusnak lenni. Erőteljes, mégis rétegzett, iható és barátságos. Minden megvan benne. Demeter Zoltán eggyel korábbi – miszerint 2007-es – dűlőszelektált tételeiben nemegyszer soknak sejtettem a fát, amelynek itt viszont nyoma sincs. Tudható, hogy hozzájárult a részletek kiteljesedéséhez, önálló, akarnok elemként ellenben nem üti fel a fejét. Azt hiszem, nem elhamarkodott levonnom a következtetést: a 2008-asokkal jutott el Hegyalja talán legtehetségesebb termelője oda, ahová minden előzmény és minden emberi számítás szerint ideje volt eljutnia. Még soha nem kóstoltam különb hárslevelűt. Lehet, hogy kevés a 8 pont. Azért csak ennyi, mert bízom benne, hogy van még feljebb.