Beszereztem egy válogatott hatos kartont a Somlói Apátsági Pincétől, írtam néhány héttel ezelőtt, akkor, amikor publikáltam véleményemet a vállalkozás 2008-as juhfarkjáról. Azóta egy kivételtől eltekintve kiürült a doboz, bár a tramini még hátravan, mégis úgy éreztem, ideje számot vetnem. Sorban elfogyott a hárslevelű, az olaszrizling, a furmint és a Hilla. Voltaképpen az olaszrizlingnek kellene címszerepelnie a bejegyzésben, hiszen egyértelműen ő nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt. Annak, hogy másképpen döntöttem, egy oka van: a Hilla nevezetű házasítás elérhető a piacon, ám az olasz nem, kevés készült belőle, kevesen is juthattak hozzá. Öt bor ugyanabból az évjáratból alighanem elég ahhoz, hogy a fogyasztó megállapításokat tegyen egy borászat stílusára vonatkozóan. A Somlói Apátsági Pince borai következetesek, sok fontos szempontból elhanyagolható közöttük a különbség. Mind markánsak, minerálisak, sűrűek, korukhoz képest sötét színűek. A fajtát nemcsak a terroir írja felül bennük, hanem a borkészítési módszerekből fakadó illat- és ízjegyek is. Annak nincs meghatározó jelentősége, hogy zömük a késői szüret miatt több-kevesebb maradékcukrot tartalmaz. A furmint vagy a Hilla esetében akkor sincs okunk édes vagy késői szüretelésű borokról beszélni, ha hivatalosan annak minősülnek. A töppedés, a botritisz, az áztatás, a rendkívül magas extraktok és az alkoholok magától értetődő folyománya, hogy a sor egy darabjának elemzésekor sem kerülhet szóba a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Egyszavas jellemzésükre a Somló-koncentrátum kifejezést használnám. Továbbmenve mondhatnám azt is, hogy többemberes borok ezek. Nem abban az értelemben, hogy kettőnek kellene lefognia a harmadikat, hogy a negyedik belekényszerítse az áldozatba a folyadékot. Hanem abban, hogy egy palack egyvalakinek sok. Két pohár elég egyszerre, éppen úgy, ahogyan általában aszúból vagy monumentális vörösből sem iszik meg senki másfél litert egy este. Innen nézvést kissé hasonlít a végső kép ahhoz, amilyennek a manapság menő vörösök látszanak. Azzal a kiegészítéssel, hogy itt a koncepciónak nem pusztán része, hanem legfontosabb kiindulópontja a totális természetesség. Eddig sem titkoltam, most sem teszem: 2010 tavaszán jobban kedvelem az áttetszőbb, kiegyensúlyozottabb, szikrázóbb fehéreket. A nagyságot, az igényességet mindazonáltal elismerem. A Somló és a magyar bor sokszínűségének ábrázolásában a Somlói Apátsági Pince munkái nem csekély szerepet vállalnak, ráadásul kedvező árakon teszik mindezt. Pontozni nem mindig muszáj, nem mindig fontos, nem mindig könnyű. Ám a kihívásokkal meg kell birkózni: az olaszrizling mondjuk 7, a hárslevelű, a furmint és a Hilla 6 pontot kap.