Albert gazda

Pátzay István borkereskedése a 90-es évek közepén indult Budapesten. A rámenős, kemény és határozott – itt még felsorolhatnék néhány hasonló vagy még ilyenebb jelzőt – férfiú abból a felismerésből épített gyorsan fejlődő vállalkozást, hogy nemcsak az elegáns éttermek, hanem az egymás után nyíló kávézók, kocsmák, pubok és egyebek fiatal közönsége is fogékony kell legyen a borra, mondhatni, idejében hallotta meg tehát az idők szavát. Az In Vino Veritas hamar a piac vonatkozó szegmensének egyik vezető szereplője lett, amennyire tudom, tartja pozícióit. A cégnek ezzel együtt csak egy boltja van a magyar fővárosban, a Dohány utcában nyílt jó régen. Az sem tegnap volt, hogy feldfedeztem magamnak, egy időben hetente jártam oda, mostanában ritkábban teszem, másfelé vezetnek szokott útvonalaim. Megéri pedig. A Veritas szeleciója gazdag és nívós, kiemelkedően jó a villányi és a szekszárdi felhozatal, a Vylyannal a középpontban, ott van a spiccen a Mátra, Eger és a Balaton is, de Tokaj például gyengébb. Vannak extrák, kettőt muszáj kiemelni, a 90-es évek dél-pannon sztárborait, na meg azt, hogy a bordeaux-i 1er Grand Cru Classé birtokok bora ott virít a polcokon, Lafite-tól Haut-Brionig, 100 ezer forint fölötti pénzekért, kíváncsi vagyok, mennyire fogynak. Ez a nüansz mégse tévesszen meg senkit, a Veritasnál igen kedvezőek az árak. Mindazonáltal nem minden arany, ami fénylik: ha én csináltam volna és működtetném a kereskedés honlapját, nem dicsekednék vele lépten-nyomon, és a rendszeres hírlevél szövegminőségére sem lennék büszke. Megjegyzendő még, ha nem is nagy számban, de előfordulnak túlkoros évjáratok, ezekhez célszerű a kellő óvatossággal közelíteni.