Szentesi József a garázsrajongók nagy-nagy kedvencévé vált az elmúlt fél évtizedben. A Maligán borétterem korábbi tulajdonosa tudomásom szerint nem olyan régen adta borászkodásra a fejét, de gyorsan befutott, mindenekelőtt a vájtínyűek körében. Én két éve találkoztam először műveivel, örömmel tettem eleget meghívásának budaörsi pincéjébe. Élményeim felemásak voltak: tiszta ízű, egyenes dolgokat kóstoltam, ám a többségüknek olyan kemények voltak a savai, hogy alig bírtam aludni az eseményt követő éjszakán. Az idő telt-múlt, a tavalyi borfesztiválon a mester megkínált 2007-es rajnai rizlingjével. Ez a 15-ös maradékcukorral palackozott nadapi tétel lenyűgözött hibátlan eleganciájával, tökéletes egyensúlyával. A Kézműves Borok Háza mindazonáltal nem nagyon esik utamba, így bár hónapokkal ezelőtt – privát blogom indulását követően nem sokkal – megbeszéltem a termelővel, hogy vásárolok a 2007-esből, hadd írjak erényeiről alaposabban, mégis csak a héten jutottam el az objektumhoz. Ha már ott voltam, vettem egy palackkal a mostanában sokat dicsért 2008-as Öcsiből is. Mit ad isten, azt bontottam ki hamarabb. Rajnai rizling ez is – csak reduktív, mondta róla ajkbiggyesztve maga a borász –, minősítése dunántúli tájbor, alkoholja 14-es. Szép világos szín, lehengerlően gyümölcsös illat, déliekkel, citromfűvel, barackkal. A fajtát nehezen tagadhatná le, nem is akarja. Jó mozgású, könnyed, friss, lendületes és zamatos, egyéb tartalmai megbirkóznak a kissé marcona szesszel. Lecsengése is ízesen gyümölcsös, és bár szénsav nem segíti, mégis emlékeztet a jól sikerült germán rokonokra. Ez bizony 6 pont, és ezer környéki árára tekintettel még egy besztbájplecsni ráadásnak.