A Figula Pincénél már csak egy kis szürkebarát van kint, ezt leszámítva véget ért a szüret. Ifj. Figula Mihály, aki édesapja tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után vette át a birtok irányítását, azt mondja, vegyes évjárat a 2009-es. Balatonfüreden és környékén három hónapon át – júliusban, augusztusban, szeptemberben – nem volt csapadék, és ennek nemcsak kedvezőek a következményei. A már kierjedt borok szépek, gazdagok, zamatosak, ám a válogatott tételekről még nem tudni, milyenek lesznek. Különösen a vörösboroknál szaladtak túl a cukorfokok, 23-24-eket is mértek, előfordulhatnak tehát magas, 14-16 körüli alkoholok. "Pedig ez egyáltalán nem cél, sokkal inkább az eleganciát, a harmóniát szeretnénk elérni, a savakra figyelünk, nem a koncentráltságra törekszünk" – jegyezte meg Figula Mihály. Az alacsony tőketerhelésnek köszönhetően előfordult, hogy hiába termelt rengeteg cukrot a szőlő idejekorán, íze-zamata nem volt még tökéletesen érett. A nyarak az utóbbi években előrehozták a szüretet, október közepe későinek számított, régebben e hónap végén, november elején jutottak el idáig. Figuláék nagy kedvvel folytatják a dűlők feltérképezését – fehérben és vörösben is –, a minőséghez igazodva azonban nem minden évben jönnek ki mindennel. Balázshegyi chardonnay volt 2007-ben és 2008-ban is, a tihanyi merlot-val, a Farkasverem cabernet franc-nal is ez a helyzet, de arácsi rizling például 2008-ból nem lesz, Szilénusz meg a tavalyi pauza után idén sem készül, ez már most látszik. A Figula Pince szortimentje változatlanul gazdag, legalább 15 tétel összejön az alapketegóriásokkal és a válogatásokkal. A sokféleséget piaci oldalról nézve nem könnyű kommunikálni – ismerte el Figula Mihály –, másfelől viszont szakmailag barbárság lenne nem bemutatni a dülők egyediségét. "Előbb-utóbb csak lesz annyi tapasztalatunk, hogy eldönthessük, hogyan tovább" – tette hozzá. "Az 1993-as volt az első évjáratunk, azóta eltelt tizenhat év, de még mindig nem érzem magamat sokkal okosabbnak" – mondta még erről. Figuláéknál jól pörög a borturizmus és a helyi értékesítés, amit missziónak is tekintenek, mindenkinek jó, ha gyarapszik a borbarátok száma. A gazdasági válságot saját bőrükön nem tapasztalják, a fiatal borász mégis úgy gondolja, itt az ideje, hogy a borvidék eldöntse, merre akar menni. Balatonfüreden és Csopakon nincs eredetvédelem, rendet kellene tenni, "ki kellene találni, mit is akarunk mondjuk az olaszrizlingtől". "Talán magunk ellen beszelék, mégis azt mondom: ne a borász neve után menjenek az emberek – indokolt Figula Mihály. – A bort a termőhelynek kell hitelesítenie, ebben hiszünk."