A négyből két napon bíráltam a Vinagora nemzetközi borfesztiválon. Érdekes élményekről számolhatok be. Először is, ez a legprofibb szervezésű kompetíció, amelyen valaha részt vettem – igaz, nem mondhatni, hogy tapasztalataim annyira szerteágazóak lennének. Kiválóak voltak a körülmények, ideálisak a poharak, perfekt a borok hőmérséklete, szórakoztató a számítógépes program, amelynek segítségével a bírálat zajlott. Másfelől egyszer-kétszer alaposan elbizonytalanodtam. Eddig mindig mindenütt a saját tízes rendszeremet állítottam át százasra, ez többnyire működött. Ezúttal nem. Az ezüsthatár 81 pontnál volt, az arany 85-nél, ami nálam az ötös közepe. Eleinte elszállt egy-két merész pontszámom – ami hattal eltért az átlagtól, azt nem vette figyelembe a szisztéma –, muszáj volt korrigálnom, ha azt akartam, hogy ne fölöslegesen dolgozzak. Megzavart az is, hogy a többség – konkrétan a külföldi zsűritagok – a minták zömét középre tette, ritkán pontoztak összevissza, emiatt csekélyek voltak a különbségek a jók és a rosszak, a közepesek és a kiválóak közt. Így a végén magam sem merészkedtem 90 fölé, hiába kóstoltam minimum két olyan tételt, amelyeket visszakézből megszórtam volna egy kövér nyolcassal. Pénteken illatos fehéreket, rozékat és könnyebb külföldi vöröseket kaptunk. Az első szériából a Dobosi Pincészet 2008-as csopaki szürkebarátja tetszett. A rozéknál három izgalmasra is felfigyeltem. A Csepel-szigeti Gál Pincészet pinot noirja 86 pontot kapott tőlem, összesítésben aranyra érdemesült, hasonlóan Dúzsi Tamás 87 pontos shirazához. Mindketten Champion-díjasok lettek végül, a Gál-bor elődje tavaly is csúcsra ért. Dúzsi cabernet sauvignonja is szép volt, nálam 84-et ért. Jöttek a vörösök, elsősorban Szlovákiából, Németországból: tiszta ízűek, korrektek, extrák nélkül. Balla Géza 2008-as kadarkáját felemeltem az egekbe, egyedül maradtam evvel. A szombat színvonalasabbnak bizonyult. A száraz fehérek nem kaptak aranyakat, de ezek nekem ízlettek: Günzer Tamás Chardonnay 2009, Figula Pince Balázs-hegy Chardonnay 2009, Bujdosó Pince Altanus 2008, Sauska Pincészet Makár Chardonnay 2008. Volt még egy illatos minikör, három klassz 2009-es sárgamuskotállyal: a Tokajicum és a Patricius is jólesett, a Degenfeld pláne: hadd legyen ez a bor az enyém, írtam. Az utolsó menetben – mint később kiderült – déli, főként villányi vörösökkel barátkoztunk. Most már hivatalos: nagyon szeretem ezeket a hedonisztikus 2007-eseket. Bevezetésképp azért megemeltem még a kalapomat a Janus Borház 2008-as cabernet franc-ja és az Ikon Borászat 2008-as Evangelistája előtt is – a Konyári-művet mások kevésbé süvegelték meg –, de a java ekkor még hátra volt. A Csányi Pince 2007-es cabernet franc-ja vezette fel a nagyokat, majd Tiffán Edéé és a Sauska Pincészeté letarolta a piacot. Kettejük közé Bock József dettó 2007-es válogatása ékelődött. A külföldiek őt találták a legjobbnak, én nem díjaztam brettgyanús fanyarságát. Ehhez képest a verseny legjobb franc-ja is ez lett. Az érmes borok teljes listáját itt találják, a különdíjasokét emitt. Günzer Tamás teljesítményét külön ki kell emelni: pinot noirja és merlot-ja top 1-es lett, a Pannon Top 25-ön meghajoltam előttük magam is.