Alaposan elmélyedtünk a német rizlingek rejtelmei között, a borwerkes Peter Klingler szíves kalauzolása mellett, minikereskedése választékának és saját gyűjteményének felhasználásával, remek társaságban. A tapasztaltakból kétrészes bejegyzés születik, hogy ne fárassza olvasóimat betűtenger. Nyolc német borral számoltunk, hozzácsaptunk egy komoly osztrákot a másik iskolával történő összehasonlítás végett, de a mikrotermelő Marco van Elkan dugósság miatt kiesett. Így is volt minek a fenekére nézni, szinte semmi nem maradt utánunk. Elsősorban Mosel állt érdeklődésünk homlokterében, ennek azért is örültem, mert pont ezt a borvidéket eléggé el nem ítélhető módon kevésbé ismerem, mint mondjuk Rheingaut vagy Pfalzot. Holott a tradíciók alapján a mezőny legelején lenne a helye, és a jelene is fényes. A Maximin Grünhaus Schlosskellerei C. von Schubert nem aprózza el, történetét több mint ezer évvel ezelőtt indítja. Az ősiesség a címkéken is meglátszik, ilyenekkel díszíthették a palackokat már a múlt század elején is. Nekem ezzel nincs bajom, a hagyományokat, a színeket és a cirkalmakat egyaránt szeretem. A finom rizlinget pláne. A C. von Schubertnek manapság több mint harminc hektárja és szerteágazó választéka van, amelyből elsőként a 2008-as Abtsberg kabinett trocken superiort vettük magunkhoz. Gyönyörű, citromos-friss rizlingillattal kezdett, nagyszerű sav-cukor egyensúllyal folytatta, egyesek a kelleténél édesebbnek találták – tipikus Albert-bor, tréfálkoztak –, nekem természetesen nagyon tetszett, rögvest kiosztottam 6 pontot. Másodjára tettünk egy kanyart Rheinhessenbe, a legnagyobb német borvidékek egyikére, amely aktuálisan főként Klaus Peter Kellernek és a Gunderloh-nak köszönhetően kapaszkodik hatalmas tempóban. Johann Geil neve kevésbé ismert, mint az említetteké, a borait ellenben nyugodtan a nagyokéi mellé teheti, már ha egy üveg alapján szabad ilyet állítani. A 2007-es spätlese trocken bájban, kedvességben elmaradt a sor első darabja mögött, de szerkezetben, tartásban, erőben egyértelműen többet mutatott. Kifinomult, színes, komplex rizlinget tisztelhettünk benne, nem sajnálhattam a 7 pontot. A C. von Schuberttől még egyet bontottunk, utolsóként, de előre veszem, úgy áll össze a koncepció. A 2003-as édes Herrenberg kabinett érdekes módon a mezőny legolcsóbb bora lehetett, a próba után ez érthető. Illatából elszökött a frissesség, a sokak által jellemzőnek vélt petrolosság dominált inkább, és szájban sem ficánkolt önfeledten. Nem is alkoholból kellett volna még az egyensúlyhoz – régi vágású módon mindössze 7,5-es volt a szesze –, hanem az életadó savakból. Maximum 5 pont. Folytatás holnap, amikor 8 pontos magasságokba hágunk, és le sem akarunk jönni onnan fentről.