Szégyenszemre elhanyagoltam az Alföldet az utóbbi hónapokban, hiába mondogattam mindig, milyen fontos nekem ez a szép nagy régió, január óta szót sem szóltam. Szerencsére nemrégiben a kedves/aktív olvasó megkeresett azzal, küldene egy-két érdekességet, amelyek megérdemlik a kiemelt figyelmet. Örültem nyilván, hogy ennek okán muszáj újra felvennem a fonalat. Galántaiékat egyébként kommentben is ajánlották a közelmúltban, annyira, hogy egy másik kedves/aktív, gyakran arra járó olvasót megkértem, hozzon ezt-azt tőlük, de mire elmentem volna a szajréért Szentendrére, kiürültek a palackok. Az jó, ha fogy a bor, mindenki egészségére. Ennyit a történelemről. Galántai Károly, Károlyné és Norbert vállalkozása kb. tíz hektáron gazdálkodik a Soltvadkert melletti Csáboron, az azóta híressé vált Frittmann famíliával nagyjából egyszerre indultak, a kétezres évek eleje óta palackoznak, de kannáznak is mindmáig. Honlapjuk nem tegnap frissült utoljára, ezzel együtt megtudhatni róla ezt-azt, például, hogy érthető módon az autentikus fajtákra koncentrálnak. Ezek egyike a kövidinka, amellyel kapcsolatban ütemesen gyarapodnak pozitív élményeim. A 2010-es Galántai is osztatlan elismerést érdemel. Világos szín, finoman gyümölcsös-florális, kategóriájához mérten gazdagnak mondható illat. Közel közepes test, zamatos korty, örvendetesen visszafogott savak. Üdeség, kedvesség, tisztaság, harmónia. Nem nagy bor, csak jó bor. Ennél több nem kell. Stabil 5 pont.