Albert gazda

Vinorium néven nyílt nemrég vadonatúj vinotéka a Váci utca jobbik felén, jártamban-keltemben belebotlottam, benéztem, és meglepetten tapasztaltam, hogy bolgár, grúz, szlovén, ukrán és más dél- és kelet-európai borok találhatók ott, egyáltalán nem elrugaszkodott árakon. Hogy lehet-e ilyesmit nem veszteségesen működtetni Magyarországon, afelől vannak kételyeim. Tájékozódtam közben, és megtudtam, a bécsi tulajdonosnak Európa egy-két egyéb nagyvárosában is vannak hasonló üzletei, amelyekkel nem vallott szégyent. Hát, sok sikert kívánok, ez nem kérdés. A címszereplőt mindazonáltal nem ott vásároltam – csak adta magát a párhuzam, és különben is kérdezte az olvasó közelmúltbeli grúz bejegyzésem alatt, hol és hogyan lehetne belepillantani az egzotikumba –, hanem a Fekete-tengert megjárt gyerek hozta ajándékba, isten tartsa meg a szokását. Bolgár tétel még sosem mutathatta meg magát blogomon, jó néhány évvel ezelőtt viszont az Alkeszen elmerültünk az ország vöröseinek színes világában, és érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk akkor. Röviden: vastag, érett, újvilági természetű dolgokhoz volt szerencsénk. A kép szemernyit sem változott a Todoroff cabernet sauvignonjának elfogyasztása után. Elöljáróban el kell mesélnem még, hogy a Trákiában elterülő, 1945-ben alapított, 1947-ben államosított, a rendszerváltás után privatizált, a kétezres évek elején felújított pincészet butikborászatnak mondja magát, noha első ránézésre nem tűnik aprócskának. De Bulgáriában tényleg annak tekinthető. Ott ugyanis a magyartól mindenestül eltérő módon ment végbe a borágazat újjászületése. Nem családi kisvállalkozások törtek egyre magasabbra, hanem nagybefektetők tettek komoly pénzeket óriásbirtokokba. A Todoroff elsősorban kékszőlőkre és vörösborokra koncentrál – az autentikus mavrud mellett a világfajta merlot és cabernet sauvignon áll a középpontban –, a Teres sorozat darabjai a piramis tetején helyezkednek el. Válogatott szőlő, barrique érlelés, 14 feletti alkohol. Mély, tiszta szín, első szippantásra határozott, összetett, hibátlanul fajtajelleges illat, melegen erdei gyümölcsös, feketeribizlis karakterrel, és egy kis fűszeres hűvösség sem hiányzik. Nagy test, csiszolt felszín, bársonyos tannin, komplex ízvilág. Ám a lehengerlő start után nem jön hasonló folytatás. El éppen nem laposodik, de előre sem megy, kanyarokat, extra izgalmakat nem kínál. Mestermunka a klasszisszintek alatt, 6 pont.