A Frittmann Pincészetet nyilván nem kezdem el bemutatni, mindenki ismeri a testvéreket, a 2007-es év bortermelője cím és a Bëlga slágergyanús dala óta feltétlenül. János és István 1987 óta végzi jól a dolgát, a munka gyümölcse a 2000-es évek elejére érett be, a nagy magyar alföldi felemelkedés úttörőit tisztelhetjük bennük – ami még csak fél tucat borászatot érint, de lesz ez több is. Frittmannék pontosan olyan borokat készítenek, amilyeneket ezen a borvidéken kell, könnyedeket, finomakat, többnyire hibátlanokat. Ilyen ez a 2008-as rozé is, az ember már akkor örül, amikor a palackot a kezébe veszi, mert azt látja, csak 12-es az ital alkoholtartalma, és ez napjainkban roppant kellemes meglepetés. A bor színe szép rózsaszín, tisztán, tükrösen csillog, az illata pedig egyszerűen tökéletes. Van sok gyümölcs, málna, vagy mi, csipetnyi fűszeresség, még csipetnyibb élesztősség. Élénk, de nem tolakodó, mindezt ízben is folytatja, virgonc, kerek és arányos, jólesik megforgatni a szájban, és jólesik lenyelni is. Természetesen felesleges órákig bíbelődni vele, és nem is kóstolgatni kell, hanem inni, mélyelemzésre nem tart igényt. Ez a bor nálam több, mint tehetség, az annyi, mint 6 pont. Most látom, hogy a 2006-ost is nagyon szerettem, és nemcsak én, más is.