Sorozatot indítok, szolgáltató karakterrel. Az ország tele van szaküzletekkel, közértekkel, más kereskedelmi egységekkel, amelyek tele vannak borokkal, én meg szubjektív alapon elmondom, szerintem hova érdemes benézni, itt vagy ott mit érdemes megvenni, mire kell figyelni mindeközben. Első rész, Terroir Club.
A Terroir Club csak ősszel lesz hároméves, nagyon fiatal tehát, mégis megtalálta a helyét villámgyorsan. Azt nem tudom, a vásárlóit is megtalálta-e annyira, hogy üzletileg is megérje, de annyi biztos, az okosan kiválogatott szortimentnek, a világos és egyértelmű filozófiának, a tematikus kóstolók sorának hála a lelkes és elkötelezett rajongótábor létrejött, és szépen gyarapszik.
Kató "Open Your Mind" András résztulajdonos-főideológus elképzelése az volt, hogy az ország és a világ természethű borainak javát gyűjtse össze és kínálja egy fedél alatt, de tett engedményeket is, ha a helyzet úgy kívánta. Míg a külhoni termékek között mindenekelőtt olyanokat tartanak, amelyek a biodinamikus szemlélet alapelvei szerint készültek, a hazai felhozatalba belefértek olyan borászok dolgai is, akik nem ódzkodnak a bizonyos körökben az ördög művének tekintett fajélesztő használatától sem. Úgy vélem, ez nem gond: a lényeg nem a munkamódszerekben, hanem a termőhely előtérbe helyezésében van, és ha innen nézzük, a Terroir Club következetes. A természethű leginkább azt jelenti, hogy a termőhely, a szőlő többet számít, mint a borász, aki csak akkor avatkozik be, ha muszáj, akkor sem eszetlenül.
A klubosokat több húzásuk miatt is dicséret illeti. Kezdjük azzal, hogy külföldről például nemcsak Nicolas "Próféta" Joly, a Radikon, Pierre Frick és sokan mások engesztelhetetlenül filozofikus italait hozták be, hanem olyanokat is, amelyek valóban revelatívak, ott vannak a polcaikon egyebek közt a nagyszerű Domaine Huet és a Comte Armand palackjai is. Az évjáratokból mindazonáltal úgy tűnik, a magyar borfogyasztó akkor sem kapkod a nem magyarért, ha a terroirért él-hal. Mást ne mondjak, a pfalzi Eymann 2005-ös spätlese rizlingjeit már 2006-ban megkóstoltuk, és most is ugyanahhoz jutottunk hozzá. Nem is esett jól. Mint ahogy nem ízlett az éppen múlt pénteken vásárolt 2005-ös Királyudvar Sec – pedig 2006 októberében még 8 pontra értékeltem – és a 2004-es Pierre Frick-rizling sem. Szóval, mindenkinek azt javasolnám, az újabb évjáratokat válassza a Terroir Clubban is, ha vannak.
Ezzel együtt a magyar vonal erősebb és izgalmasabb, és most nemcsak az úgynevezett anyaországra gondolok. A Terroir Club érdeme, hogy mindent megtesz nagyszerű határon túli termelőink felfedezéséért és népszerűsítéséért. Náluk van a felvidéki Bott Frigyes – hatalmas kedvencem – és a Strekov 1075, illetve a délvidéki Maurer Oszkár, mindhárman izgalmasak. Ami a hazai termelőket illeti, színvonalas a szelekció. A Bott–Bodó, a Nobilis, a Királyudvar és Demeter Zoltán Tokajból nagyon rendben van, Takács Lajos Somlóról dettó, a spiccen látható Ráspi Sopronból, és érdekes Karner Gábor meg Pók Tamás is.
A Terroir Club Bp. III. kerületi, Csillaghegyi úti üzletébe nem esik be a fogyasztó véletlenül, nem is ez a tulajdonosok célja. Tudatos, felkészült vásárlókat várnak. Ha önök már azok, ott a helyük. Ha még nem, Katóék akkor is segítenek – azért a Királyudvar Secből kérjék a 2006-ost vagy a 2007-est. De Bott Frigyesben, Takács Hollóvár Lajosban vagy a Királyudvar aszúiban vakon-süketen sem csalódhatnak.
