Hirtelen nem is tudom, a német vagy az osztrák borokat szeretem-e a legjobban, de az biztos, hogy mióta túlfehéredtem, ez a két ország áll a privát toplistám első két helyén. Szőlőfajtában a rajnai rizlingnél jobbat nem tudok, ott is kétfős az élmezőny, a pinot noir a másik bajnok. A németekben és az osztrákokban az a különösen jó, hogy míg mondjuk Bourgogne, Bordeaux vagy Piemont legjavához csak egészen ijesztő árakon lehet hozzáférni, addig egy elsöprő, akár 8-9 pontos száraz rheingaui vagy wachaui is megkapható 15-40 euróért. 7 pontos gyöngyszemeket 10 alatt is találni, és még csak különösebben ügyesnek sem kell lenni, szembejön a tökély magától. Van valami hülye mondás, vagy mi, hogy autót a németektől, bort a franciáktól, isten ments, hogy fordítva. Ez abszolút tudatlanságról árulkodó komplett marhaság, legalábbis borilag, francia kocsim még nem volt. Az alábbiakban két Münchenben vásárolt németről lesz szó – a történet árnyoldala ugyanis az, hogy hazánkban nem nagyon lehet ezekhez a remekművekhez hozzáférni.
Igazi német sajátosság, hogy egy tisztességes bornak már a neve is kitesz terjedelmileg egy kurtább posztot. Az első versenyzőt például így hívják: Hermann Dönnhoff Norheimer Dellchen Riesling Spätlese Trocken 2004. A Dönnhoff borászat a Nahe borvidék legfényesebb csillaga, 18 hektáron gazdálkodik, évente 120 ezer palackot tölt meg jobbnál jobb boraival, körbeáradozzák világszerte, a mértékadó Wein Gourmet sem fukarkodik, a maximális öt darab F betűvel ismeri el tevékenységét.
A spätlese trockenről mint műfajról azt kell tudni, hogy a szüret késői, a válogatás gondos, a bor száraz. Ez a Norcheimer Dellchen nagyon száraz. Érdekes, hogy színe közel ötéves kora ellenére még zöldes reflexeket mutat, illata pedig fiatalosan támad. Kicsit füstös, minerális és gyümölcsös. Szájban kemény, már-már szikár, módfelett erőteljes. Szénsava még van, sava nem kevés, gerince törhetetlen. Tiszta, friss és acélos. Alkoholja csupán 12-es, elég bőven, hogy meglegyen az egyensúly. 7 pontot feltétlenül megérdemel.
A párjának az volt a neve, hogy J. B. Becker 2005er Wallufer Walkenberg Riesling Auslese Trocken. Egy évvel fiatalabb példányt tisztelhettünk benne tehát, és elsősorban azt tapasztaltuk, hogy üvegdugóval zárta le termelője. Rheingauról muszáj elmondanunk, hogy néhány évvel ezelőtt még a legfontosabb borvidékként említettük volna – esetleg párban a Mosellel –, de most már nem így teszünk, hiszen felzárkózott melléjük egyebek közt Nahe, Pfalz és Rheinhessen is. A 12,8 hektáros, évente 60 ezer üveg bort megtöltő Becker borászat elvben nem tartozik a legmenőbbek közé – persze az igen jók közt jegyzik azért –, ami nem sokat számít, mint a szóban forgó palack tartalma is bizonyította.
Az auslese még válogatottabb válogatás, mint a spätlese, igen gyakran édes változatban készül, esetünkben azonban nem ez volt a helyzet, a borász inkább felvállalta a 13,5-es szeszt, ami Németországban nem éppen általános. Gyönyörű aranysárga szín, lenyűgözően gazdag illat. Ebben is megvan a szénsavas frissesség, rengeteg érett gyümölccsel, barackkal, déliekkel. Egyértelműen meleg karakter. Roppant sűrű, telt korty, szépen intergált savak, csipetnyi édesség. Hömpölyög, közben élénk is, rétegzett és koncentrált. Zamatos, finom, megunhatatlan, élvezetes. Igazi szépség, a legjobb formájában. 8 pont, semmiképp sem kevesebb.
