Jó horvát bort találni nem könnyű, állítják borbarátaim, akik viszonylag gyakran fordulnak elő az Adriai-tengernél. Hosszabb időre volt nekik szükségük, hogy rájöjjenek a titkok nyitjára: miszerint 100 kuna – mintegy négyezer forint – alatt nem nagyon célszerű átütő élményekben bizakodni. Fölötte ellenben nagyon is bele lehet szaladni az izgalmakba. Ez történt velem is, amikor a hosszúhetényi Szabó Zoltán pincéjében a gazda sok bora mellett magunkhoz vettünk néhány határon túlit is. Minderről közölt már bejegyzést a Pécsi Borozó, de abban maradtunk, a legjobb posipról és a még jobb malvazijáról én mondhatom el a magamét.
Miljenko Grgic az 50-as években hagyta el a komenista Jugoszláviát, ide-oda hányódott egy ideig, végül Kaliforniában telepedett le. A Beaulieu Vineyardnál együtt dolgozott a nála is híresebb André Tchelistcheff-fel, borászkodott Robert Mondavinál és a Chateau Montelenánál – ennek 1973-as chardonnay-jával fehérben megnyerte a híres 1976-os párizsi kóstolót –, megcsinálta a Grgich Hills Cellart. A rendszerváltás után hazaküldte pénze és tudása egy részét Horvátországba, és létrehozta borászatát Korculán. A címkedizájnerét nem küldte haza. A posip azért is érdekes, mert úgy tudjuk, azonos a furminttal. A Grgic Posip 2006 (Vinogorje Korcula, 13,6-os alkohol) mélysárga, zöldes-fiatalos árnyalatokat mutat, szép. Illata elsöprően minerális, érett, vastag. Karakterében olyan, mintha Fekete Béla készítette volna a Somlón – hiába, Grgic is 80 fölött van már –, és hibátlan. Íze sem biceg, harapható, életteli, zamatos. Sűrű és izgalmas, lecsengésében ott a hordó. Az erőteljes bor maga. Erős 7 pont, öröm, elégedettség.
Amely fokozódott a Veralda Istarska Malvazija Prestige 2008 után. Azaz közben. A malvazija lenne, lehetne a horvátok emblematikus szőlőfajtája, nem tudom, mennyien tesznek tényleg sokat, hogy befuttassák, a Veralda biztosan köztük van. A borászat honlapja nem tartozik a leginformatívabbak közé, annyi fix, ez a 2008-as lett a legutóbbi World of Malvazija legjobb fiatal versenyzője. A már hivatkozott Pécsi Borozónál tesztelték, szerették, amikor mi ízlelgettük, még nem tudtam, milyen sokra jutottak. Színe halványabb, mint a Grgicé. Illata moderált, nem üt azonnal, megfontoltabban, elegánsabban hömpölyög. Gazdagon, koncentráltan, finoman. Virágosan, gyümölcsösen, ásványosan, mélyen. Jelentős test, csipetnyi szénsav, kellemesen izmos acidok. Széles is, magas is. Tömör, lecsengésében gyümölcsök játszanak a 14,4-es alkohollal. Nagy bor. Róla is eszembe jutott egy másik: a Crochet Sancerre Cuvée Prestige 2003-as. 8 pont.
