Albert gazda

Két és fél hónapja indult a blog, ehhez képest tucatnyi országnál tartok, holott nem tervezem különösebben a kóstolásokat, leginkább azt iszom, ami eszembe jut. Argentína is debütál, fontos borország ez is, még ha az újvilági mezőnyben nem is vélik dobogósnak. Első argentin éményem meghatározó volt: a Catena tengerentúlról hozott húszdolláros cabernet sauvignonja tarolt egy magyar–nemzetközi miniversenyben. A következő alkalommal a Bodegas Trapiche talán 1997-es pinot noirja mutatta meg, nemcsak súlyosban, elegánsban is tudnak valamit az argentinok. A Trapichét akkoriban az In Vino Veritas próbálta befuttatni Magyarországon, bizonyára nem a legteljesebb sikerrel, hiszen a minap is láttam a Dohány utcai boltban régi évjáratú chardonnay-t a pincétől. Mindenesetre elkapott a nosztalgia, amikor viszont az Intersparban vettem észre a polcokon néhány Trapiche-tételt. Ezeket az élelmiszerlánc maga forgalmazza. Kétféle malbecet, egyféle syrah-t találtam, vívódtam egy darabig, mint vegyek, végül jobb meggyőződésem ellenére – óvatosan a régi évjáratokkal, ugye – a 2005-ös oak cask syrah mellett döntöttem, kb. 2000 forintért. Pedig az egyik malbec 2007-es volt. Mélyvörös szín, összeérett, palackbukés, aszalt gyümölcsös illat, a syrah borsos fűszeressége csak nyomokban. Ízben kevésbé barátságos, melegségnek nincs híján, de a csersava különutakon jár, tapad és dörzsöl, nem finom. Vannak jobb pillanatai, ki-kinyílik, de összességében nyilvánvaló: nem szépen öregszik. Ez így mindössze 4 pont. Könnyen lehet, hogy fiatalabban akár két egységgel is tudott többet.