A 90-es évek közepén parlamenti tudósító voltam, gyakran jártam emiatt a Képviselői Irodaházban – mozgalmi nevén: Fehér Ház –, amely a Jászai Mari térnél található, éppúgy, mint a Bp. XIII. ker. Pozsonyi út eleje, csak a másik oldalon. A Pozsonyi út elején egy egészen kicsiny borkereskedést fedeztem fel akkor régen. Víg Vino volt a neve, egy idős házaspár vitte, és persze megvan még ma is, különben nem írnék róla. Hamarabb vásároltam bort Vígéknál, mint mondjuk a Bortársaságnál vagy az In Vino Veritasnál. 96/97-ben kimondottan gazdag választékkal és kiváló árakkal dolgoztak, tombolt a barrique-korszak, vettem 1993-as cabernet sauvignont Polgár Zoltántól, 1994-est Gere Attilától, 1995-öst Günzer Zoltántól, zseniálisnak éreztem mindet egy szálig. Tokajból elsősorban Oremust tartottak, egy-két palack aszúra is kiszorítottam a pénzt. Ha egyszer bement az ember a Víg Vinóba, nem lehetett kijönni bor nélkül. Ha gondok adódtak anyagilag, akkor is volt megoldás, iható csengődi vörösekhez lehetett hozzájutni kimérve, olcsón. A 2000-es évek elején szakítottam a parlamenttel, ritkán jártam arra a továbbiakban. Vígékhoz szerintem legalább hét-nyolc éven át nem néztem be egyáltalán. Történetesen péntekig, amikor is a pozsonyi piknikből és az orosz kocsmadalokból adódóan eszembe jutott, mi lenne, ha. Nyitva voltak. A szortiment mostanság sokkal szerényebbnek tűnik, bár szerteágazik változatlanul. Az alsó polcokon kétliteres pillepalackok, a felsőkön több ezer forintos presztízsborok. Villányból Gere és Bock, Szekszárdról Dúzsi és Vesztergombi, Tokajból Oremus és Degenfeld, külföldről spanyolok és portugálok. Az árak továbbra is korrektek, a nosztalgia elkapott visszakézből, hirtelen nem tudom, megint fiatalnak éreztem-e magamat, vagy éppen ellenkezőleg, azt vettem észre, hogy jaj, de múlik az idő. Mindenesetre elraktam egy Öregbaglas-chardonnay-t 1200-ért, megkóstolom hamarosan.