A 90-es évek közepe környékén nagyon szerettem Tóth Sándor karakteres balaton-felvidéki fehérborait, a legjobbak között a helye, gondoltam akkor. A nagy áttörés azonban elmaradt, jóval kevesebbet beszélnek a népek a veltelinikről és kereklevelűkről, mint amennyit kellene, magam sem kiabáltam sokat mostanában. Az utóbbi években mintha a terroirhívők rákaptak volna a Schellerekre – ez lenne a birtok neve –, de néhány tucatnyi fecske nem csinál nyarat. Annyira nem, hogy a borok nem is kerülnek palackba minden évben, gyakran mennek el nagy tételben – a 2004-esekkel és a 2005-ösökkel is ez történt –, így emelve mások termékeinek színvonalát. Tóthék abban is különlegesek, hogy sokkal később jönnek elő az aktuális évjáratokkal, jelenleg például a 2003-asak vannak a piacon, a 2006-osok még tartályban várnak sorukra. Rég volt tehát sorsfordító Scheller-élményem, ezért is mentem örömmel a borravalós Tompa Imre szervezte kóstolóra a Winebarba, amelyen Tóth Sándor és lánya, Virág is jelen volt többek között. Tíz bort vettünk magunkhoz, egy 2007-essel kezdtük, 2006-osokkal folytattuk, 2003-asokkal fejeztük be. A hároméves tartályminták még messze vannak attól, hogy kész boroknak nevezhessük őket. Karcosak, kesernyések, kemény savúak, rendezetlenek, ember legyen a talpán, aki ki bírja belőlük kóstolni a becsületes jövőt. Egy kivétel volt, a zenit, ennek már most összeszedetten ásványosak-gyümölcsösek az illatai, okosak a savai. A 2003-asok viszont mind egy szálig kiválóak, 6-7 pont magasságában teljesítenek. A chardonnay-domináns Opeon – 25 százaléknyi zenit és nagyon kevés veltelini bolondítja meg – érett és telt, a tóthul kereklevelűként ismert chardonnay likőrösen mély, a 23 grammos aranyvelteliniben ügyesen játszik a cukor a savval, a zenit főbor kissé magas illója ellenére sűrűn zamatos, ásványos lecsengése nagyon rendben van. A kompánia valamennyi tagja a Scheller Áldozóhegyi Zöldveltelini 2003-at szerette a legjobban. A korosabbak sorában ez volt az első, és azonnal lehengerelt mindenkit. Hatéves kora ellenére halvány, tükrösen tiszta aranyszín. Borsos-fajtajelleges-köves illat, tisztességes test, gazdag zamatvilág, rengeteg élénkség és lendület, búcsúja is kifejezetten színes. Érett, mégis kimondottan fiatal bor, csúcsformában. Erős 7 pont, kalaplevétel.