A burgundi chardonnay elvben a világ legjobb száraz fehérbora, kár, hogy a legjavát nem annyira sima ügy megfizetni, mint hozzájuk képest az osztrák vagy a német toprizlingeket. Montrachet-t vagy Batard-Montrachet-t például még soha nem ittam, de biztosan összejön legalább egyszer az életben. Meursault-hoz és Chablis-hoz persze volt már szerencsém, végső soron ezekkel is érdemes próbálkozni, ha okosan épp a megfelelő palackhoz nyúl az ember, az izgalmak garantáltak. Chablis kicsit más, mint a Cote d'Or, kevésbé gazdag, viszont annál minerálisabb és karakteresebb borok teremnek ott. William Fevre a toptermelők egyike, Grand Cru minősítésű területei is vannak. Érdekes módon neki épphogy több borát is magamhoz vehettem az elmúlt években. A Valmur Grand Cru valamikor az ősidőkben nagyon tetszett, a 2004-es Les Clos Grand Cru nemrégiben kevésbé, a 2006-os préselt dugós Chablis ismét csak nem volt rossz. A Montmains Premier Cru – Bourgogne-ban a Grand a magasabb kategória, Chablis-ban ilyenből csak hét van, 1er-ből negyven –, Hugh Johnson szerint azon belül a jobbak közé tartozik, de ez nem biztos. Világos szín, elsőre zárt illat. Aztán mindenekelőtt ásványos, teás, gyógynövényes, továbbra sem árad. Szájban viszonylag komoly test, kevés kanyar, rengeteg tisztaság. Szikár és markáns. Savai nincsenek kevesen, de okosak, színvonalasak. Búcsúja hosszú, azonban nem színes. Összességében is inkább koncentrált, mint komplex és rétegzett. Nem keveset gondolkodtam, hogy 6 pont, vagy netán eggyel több. A képzett kolléga már megint hasonlóan látta.