Bármelyikük győzzön, meg fogom süvegelni, írtam november 13-án, akkor, amikor kiderült, kiket raktak be az idén az év bortermelője cím várományosai közé. Mindez nem az ötös valamennyi tagjára, hanem Légli Ottóra és Lőrincz Györgyre vonatkozott, igaz, a szekszárdi Vida Péter sikere esetén sem szomorkodtam volna. A Magyar Bor Akadémia pénteki bejelentése szerint a díjat 2009-ben a St. Andrea Szőlőbirtok főborász-résztulajdonosa nyerte, úgyhogy nincs más hátra, mint süvegelni. Az elismerés, akárcsak tavaly vagy azelőtt – 2008-ban Konyári János, 2007-ben Frittmann János nyert –, abszolút jó helyre került. Lőrincz Györgyöt az ezredforduló környékén ismertem meg, akkoriban még az Egervin alkalmazásában állt, ott jegyzett nevével jó ivású, finom borokat, mígnem csakhamar felpörgött a családi vállalkozás. Az első igazán jelentős St. Andrea-élményem a 2000-es Merengő volt, amely azonban akkor még nem bikavért jelentett; a pince cabernet franc-ja jött ki ezen a néven a háromnullás évjáratból, vettem belőle kartonnal, az ilyesmi ritka nálam. A szép élmények csőstül érkeztek aztán Egerszalókról: bajnok olaszrizling, fahordós rozé, burgundi merlot, újabb Merengők, válogatott kékfrankosok, és annyi minden, hogy nem fogom felsorolni. Egy szó mint száz: kívánok további munkasikereket a borásznak, tartalmakat a fogyasztónak, ezeknél úgy sincs semmi fontosabb.