Albert gazda

A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék jó sokáig a legfehérebb foltok közé tartozott, legalábbis az én térképemen. Az első színeket a Pannonhalmi Apátsági Pince festette fel a képre, az igényes vállalkozás érdemei elvitathatatlanok. Az utóbbi időben mások is kezdenek felbukkanni a piacon, a Prisztóka Tibor vezette Szél Fiai Fogadó és Cellárium borai néhány éve nagy lendülettel és meglehetős sikerrel követeltek maguknak helyet terroirista barátaim poharaiban. Önkritikusan be kell vallanom, nekem még mindig nem sikerült találkoznom velük. Egy másik borászattal ezzel szemben igen: a Vaszari László-féle Pannon Borház – székhelye: Écs – nevét mostanában több rendezvény kiállítólistáján is felfedeztem, és az is kiderült, bizonyos Bp. Balzac utcai kereskedés közreműködésével némely termékei könnyedén elérhetők. Közbevetőleg: az olvasó már évekkel ezelőtt igyekezett felkelteni az érdeklődésemet – második komment –, de sajnos kudarcot vallott, utólag is elnézést. A pince honlapja nagyjából informatív, úgyhogy részletes bemutatásától el is tekintetének, tessenek kattintani. Az e bejegyzés tárgyát képező 2007-es chardonnay barrique érlelést és kissé kaotikus címkét kapott. Halvány aranyszín, tükrös csillogás, karakteres illat. Amelyben azonban nem a fajta és nem is a hordó játssza a vezető szerepet, hanem a szép, minerális-mézes érettség. Valamiért egészen konkrétan Tóth Sándor korosabb tételei jutottak eszembe róla. Sűrű, telt, erőteljes bor, 15,5-es alkoholja határozottan jelen van, részint éget kicsit, részint komoly édesérzetet ad. Savai izmosak és harciasak. Nem durvák, nem disszonánsak, de nem is mértéktartóak. Mintha mindenből több lenne benne az elegendőnél, emiatt aztán nem emelkedhet a pannon klasszisok közé. Talán 6 pont, szűken.