Megint Ausztriába kirándulunk, nincs mit tenni, elfogult vagyok, eltántoríthatatlanul szeretem Wachaut. Legutóbb ráadásul szép öreg borokat kóstoltunk, van egy melki mellékutcában egy vinotéka, jóformán több régi évjáratú bort tartanak, mint újat. Néhány éve már én is vásároltam ott, mostanában meg N. Prof. tévedt be a boltba, anélkül, hogy egyeztettünk volna előtte. A két ikonikus termelőtől egyaránt 2001-es borokat vett, Pichlertől Riesling Reserve M-et, Hirtzbergertől Hochrain Smaragdot. Érdekes, hogy pontosan 2001-es M-hez volt már szerencsém, de nem rizlinghez, hanem zöldveltelinihez. Ezt a rizlinget meg egy művelt-képzett hozzászóló emlegette fel másfél hónappal ezelőtt az Alkeszen, úgyhogy már csak emiatt is rettenetesen megörültem, amikor megláttam az asztalon. Koros borokat kóstolni amúgy nehéz ügy. A fehérek esetében pláne nem vagyok biztos benne, érdemes-e dekantálni őket, vagy ellenkezőleg, a legjobb formájukat hagynánk elillanni a levegőben. Arról nem is beszélve, hogy nyilván egészen mást mutatnak, mint fiatalon, és mást ahhoz képest is, amihez szokva vagyunk ebben az országban, ilyen rövid múlttal. Magam úgy vagyok vele, hogy ha az oxidáció reszelt almás, birses illatjegyeit felfedezem, már nem bírok semmit a bor javára írni. A mézes-köves érettséget ellenben akkor is tolerálom, ha már a színesség és a komplexitás rovására megy. Nem mindenki értett ezzel egyet múlt pénteken. Nem állítom, hogy a két bort simán össze lehetett volna keverni, de hasonlítottak egymásra erősen. Édes-barackos-minerális illattal kezdtek, nagyon távolról figyelt némi enyhe petrolosság. Az első orrpróba intenzitása alapján a Hirtzberger került előnybe, testben és savakban is többet mutatott. Az időt ellenben a Pichler szerette jobban. Ahogy teltek-múltak a percek és az órák, ahogy melegedtek a borok, úgy nyílt egyre szebbre, a koncentráció maradt, a komplexitás kibontakozott, talán még vibrált is, már-már fiatalosan. Persze odatette magát a végig szélesen hömpölygő, ám rétegeit kevésbé feltáró Hirtzberger is. Fogalmam sincs, mit mutattak ezek a presztízstermékek fiatalon, hogy akkor is annyit érdemelhettek-e, mint most: a Pichler erős 8 pontot, a Hirztberger vastag 7 pontot. Mindenesetre pillanatnyi tudásom szerint azt gondolom, leginkább három-négy éves korukban érdemes wachaui Smaragdokat iszogatni. De azért semmiképp se szaladjanak el, ha nyolcévesekkel kínálják önöket.