Gratulálok a kóstolóhoz! Kedvenc borom az olaszrizling és meggyőződésem, hogy a felsoroltak közül néhány tétel igazi nemzetközi klasszis, és ami nagyon fontos: elérhető áron. Lehet, hogy nem a furmint lesz a kitörési pont kis hazánknak bor-fronton?

Nekem is az egyik nagy kedvencem az olasz, lévén hogy mi is termelünk ilyet. Nekem általában az élénk savai frissességet adnak, kesernyéje különlegességet és az hogy fröccsként is kiváló az mindent visz. Chardonnayból, hárslevelűből, zalagyöngyéből, irsai olivérből, szürkebarátból nem tudok jó fröccsöt inni. Lehet csak megszokás, de szerintem fontos egy fehérnél hogy milyen fröccsként, ha egy alacsonyabb árkategóriájú borról beszélünk. Egy 6000 forintos olaszt nem fogok felvizezni, de olyat nem is iszok minden nap.

Örülök hogy jól sikerült a kóstoló Albert és hogy boldog vagy. Ezt figyelembe véve, hozászólástól ezúttal tartózkodom.

@Kóstolómester: szerintem ne tartózkodj, én nagyon szívesen vitatkozom az olaszrizlingről :)

A sümegi Palota pince 07-es Vesperas olaszáról már több barátomtól nagyon-nagyon jókat hallottam. Esetleg nem kóstoltátok?

Elmúlt évben kóstolt kedvenceim:

Spiegelberg 2001 - legjobb magyar olasz valaha. 2006 és 2009 között elég sokat bontottam belőle, de csalódnom nem kellett egyszer se. Sajnos már Stephannak is csak pár palackja van, utoljára már visszavásárolt volna, de már nekem is elfogyott.
Figula 2007 Válogatás Vinum Primatis - szorosan az előző nyomában, 1-2 év múlva előzhet is. Ez az árában is látszik, drágább olasszal még nem találkoztam (~ 4500 Ft)
Takács Lajos 2007, 17-es alkohollal, de egyensúlyban.
Nyári Ödön Válogatás 2006, félszáraz, amennyire tudom, csak a pincénél beszerezhető.
Tamás 2007, az előzőekhez képest ár/érték-bajnok .

Egyre több szó esik az olaszról aminek én nagyon-nagyon örülök.

Vitatkozni csak a Márkvárt rizling megítélésével kapcsolatban szeretnék. Szerintem a 15-ös alkohol agyonverte az egészet, nekem 4 pontosnak tűnt.

Egyébként az olaszrizlingben az a csodálatos, hogy ahány borvidék annyi féle arcát mutatja.
Nekem a balaton környéki arca tetszik a legjobban, Szásziktól Györgykovácsokon és Jásdikon át egészen le a Léglikig.

@AG 2.0: ittál már olaszrizlinget (vagy mást) a Szabó és Fia pincétől (Csicsó)?
Kíváncsi lennék a véleményedre!

Nagyon örülök, hogy egyre többen látnak nagyobb fantáziát az olaszrizlingben.

Én nem vagyok híve annak, hogy egy-egy fajtát kinevezzünk zászlóshajónak és protekcionista jelleggel nyomassuk ezeket a fajtákat, mert szerintem a magyar bor zászlójára a sokoldalúság és a sokszínűség van hímezve :)

Az olasz ezzel együtt kiemelt helyen kellene, hogy szerepeljen. A fajta erényeit kár lenne sorolni, nyilvánvaló, hogy ezerarcú és jó fajta.

Gratulálok, olaszrizlingből tényleg ritkán látható referencia-kóstoló!

Nekem Gál Lajosnak dűlős tételei tetszettek a legjobban eddig, igaz, hogy baromi drágák a többiekhez képest, meg nehéz is találni belőlük, de igazán egyediek voltak.

A Siralomvágó és mellette több más csopaki a referencia ma számomra is.

Egyszer

@Hepci: sajnos még nem, hol kapható?

@pinotnoir_777: sajnos még nem, egy beszerzési forrást már találtam :)

@AG 2.0: tartottuk a Maligánban (www.csicsowine.hu). Nekem bizonyos értelemben etalon, talán. Sajnos, már elfogyott a hazamentett készlet.
Hamarosan rendelek tőlük egy újabb kartont. Ha érdekel, szívesen adok egy palackot kóstolni. :)

Okés, mondom akkor én is. :-)

- Bodri: illata bizonytalan, szénsavbizsergés, szimpla íz, szinte nem is cseng, de a végén mégiscsak beleng valahonnan egy kis karamell: 2 pont
- Szeremley: illata friss, gyümölcsös, de szájban nem köszön vissza (talán túl hideg is volt), a sav mintha aludna, rövid lecsengés: 3 pont
- Gál Lajos: illata érett gyümölcs (sárga/őszibarack, szájban szép, gyümölcsök is ott vannak, pont jó sav, nem túl hosszú, de mégis szépen cseng: 5 pont
- Laposa: illata citrusos/meszes, szájban már inkább a gyümölcsé a szó, élénkebb és magasabb sav, közepes lecsengés: 5 pont
- Josic: illata fülledt, nehézkes gyümölcs, íz az a testesebb rusztikus fajta: 3 pont
- Márkvárt: illata nem túl említésre méltó, erőteljesebb sav és alkohol, a lecsengés a savakról szól: 3 pont
- Szent Ilona: (határozott megkönnyebbülés, hogy végre valami izgató) illata közepesen intenzív, határozott ásványi, szolid gyümölcs, testes, középélénk sav, ízek kavalkádja, hosszú lecsengés (az első bor, amit nagyon sajnáltam kiönteni): 6 pont
- Légli: illata nagyon szép keserű mandula (iskolapélda), pici szénsav bizserget és ízben is ott van a mandula, magasabb alkoholnak éreztem, a lecsengés hosszabb. (Egy baja volt, hogy a Szent Ilona után következett): 6 pont
- Bott Frigyes: itt a második tanpélda a keserűmandulára, viszont az egész bor sokkal élénkebb, virgoncabb, „vidám” keserűmandula, barack, virág, hosszas lecsengés (nem öntöttem ki): 7 pont
- Györgykovács: egyetértek, hátrányos helyzetű volt az előző (szerintem) három után (tegnapelőtt is említettem), illatban, szájban kovakő, ez a bor a talajra mintapélda, élvezetes bor, csak egy kicsit sokan voltunk hozzá és kevés volt az idő:-): 5 pont
- Jásdi: (nekem az est egyik fénypontja volt) illata érett/száraz mandula, mézelő virág, élénkebb sav, eszméletlen zamatos barackos mandula íz, élénk sav, hosszas lecsengés (nem öntöttem ki): 7-8 pont
- Takács Lajos: illat és íz erősen minerális, sajnos nem tudott szóhoz jutni, ugyanúgy hendikeppes volt, mint a Györgykovács, de a gyémánt akkor is érezhető volt (el lennék vele is egy félreeső sarokban): 6 pont
- Bussay: számomra irdatlan meglepetés, mármint, hogy olaszrizlingből és ott (Zala) és ilyen is (Bussaytól) van! Mézesbarack illat, szájban herbagyümölcs, pempős, testes, picivel magasabb alkohol, de még elmegy, úgy élvezet, ahogy van (nem öntöttem ki): 7 pont
- Németh: illata mézelő, nehéz virág, íze intenzív birsalma, közepes lecsengés: 5 pont

Elégedett lehetsz, tanulságos és élvezetes volt a kóstolás!

Bortanulmányaim során az elmúlt két évtizedben sorra vettem csaknem az összes európai szőlőfajtát. Mindenki tudja ezt de azért emlékeztetek:

OLASZRÍZLING: Se nem olasz, se nem rízling. Ez a fajta romániában a legelterjedtebb, az unio előtti szinte összes "rízling" mind olaszrízlinget takar. Háromszor voltam odalent borkóstoló túrán csak emiatt a fajta miatt.
B kategóriás szőlő, komoly európai borvidékek NEM foglalkoznak vele, a keleti blokk kedvence. Szereti a maradék cukrot, minden 3-5-ik évjáratban jó. Nincs állóképessége, tíz év után kezd szétesni, a magas alkohollal bíró Takács féle változat néhány év múlva kibújtatja a szöget a zsákból. Én a JÓL elkészített somlói változatát szeretem, ott kemény, férfias és tüzes. GY Imre stílusához már kell egy kis odafigyelés, az elmúlt években az övéi voltak a legkomolyabbak. Szekszárdon, a hozzászólások alapján úgylátom nem övezte megfelelő figyelem. A 8 ponthoz számomra kicsit több kellene, MalbecNC összefoglalója jobban tükrözi a hűvös igazságot. Ha Pichler valódi "M" rízlingje is 8 pontos akkor melyik fröccsbor olasz ér fel hozzá?
(Szomjas Gödény mindíg megmosolyogtat)
Mellesleg kedvelem az olaszrízlinget és pontosan tudom hova tartozik.

Sziasztok!
@Hepci: ez a csicsowine.hu olaszrizling engem is érdekelne. Kóstoltad ezt a 2008-ast, ami fent van a honlapon? Más mi jó tőlük?
Somlóról nekem Kolonics Károly olaszrizlingje nagy kedvenc még. Bár mostanában a juhfarkja is nagyon ott van!! És best buy mind a 2!!
Egerből még felhívnám a figyelmeteket Csutorás Ferenc Olaszrizlingjeire, különösen, ami az Aranycsapat sorozatban szokott kijönni.

@golem1: igen, kóstoltam, szerintem nagyon szép (korábban a Tamás 2006 volt a kedvencem). Az egyik barátom szerint nagyon jó a juhfarkjuk, de én a juhfarkot nem szívlelem. Ittunk viszont kékfrankost, az jó volt, de nem kiemelkedő. A szürkebarátjuk meg nem tetszett, jellegtelen volt.
Ha érdekel boruk, kérhetünk együtt: olah.g@freemail.hu vagy 20-9880587. Egy kartont (6 vagy 12 palack, nem vagyok biztos) lehet kérni.

@Kóstolómester: "minden 3-5-ik évjáratban jó"

Na az ilyen véleményeket nem szabad elhinni. Az olasz is, ahogy minden más szőlő is olyan gyakran ad jó bort amilyen gyakran kedvezőek a körülmények.

Az ilyen minden X. évben ad csak jó bort rendszerint a brutálisan túlterhelt ültetvényekre igaz.

@BZoltan: sztem Kóstolómester csak viccel.

"Az ilyen minden X. évben ad csak jó bort rendszerint a brutálisan túlterhelt ültetvényekre igaz" - hááát, kadarkával, kabszavval látszik, hogy nem foglalkozol, de sztem a juhfarkot is nyugodtan ide lehet sorolni, örüljünk neki, hogy 4 jó évjárat van mögöttünk, kíváncsi lennék, tudsz-e mondani emlékezetes 2004-es vagy 5-ös juhfarkot vkitől.

@zoli: Az baj ha nem minden évjárat lesz kiváló? Nem lehet hogy jobban értékelik és jobban felkapják a fejüket a vásárlók ha minden 3., 4. évben jön ki az ember egy borral amiről tudják hogy csak akkor készül el ha tényleg kivételes a termés? A többi csak 4-6 pontos borokat meg kiválóan lehet alkalmazni egy házasításba ha nem akarom külön megjelentetni. Vagy külön csak nem azon név alatt ami a legjobbat fémjelzi(olaszoknál van ilyen). De házasításba kadarka, CS, olaszrizling sztem tökéletes, juhfarkot nem ismerem.

@zoli: Egyik szőlőfajta sem ad ritkábban jó bort mint amilyen ritkán kedvező időjárás van. Az, hogy hány évenként van Magyarországon optimális időjárás az szerintem nem fajtajelleg. Sőt, ez még így leírva is viccesen hangzik.

A cabernet sauvignon egy nagyon későn érő fajta és a Kárpát-medencében ritkán van számára optimálisan hosszú érési időszak. A Kadarka pedig egy kimondottan rothadékony, fagyérzékeny és napfényigényes fajta. Ebből a szempontból ugyancsak nehezített pályán fut a Kárpát-medencében.

A juhfark pedig egy rendkívül hálás és megbízható fajta. Az egy ordas ostobaság, hogy csak 10 évente ad jó bort. Egy dologra rendkívül érzékeny a juhfark az pedig a terhelés.

Szóval inkább szemantikai volt a kifogásom és ha viccnek szánta az olvtárs akkor csak az én humorérzékem hagyott cserben :)

A lényeg az az, hogy nem egy fajta ad ritkán jó bort, hanem ritkán van tökéletes időjárás ami kedvezne a fajtának. Nem a fajta a hibás... ráadásul a kevésbé jó időjárás egy mértékig kompenzálható művelésmódbeli és rendszerint mennyiségi kompromisszumokkal.

@fiatalborivo: Az a bor ami gyenge fajtaborba az gyenge lesz házasításba.

Mi a baj amúgy a 4-6 pontos borokkal? OK, tehetség, szép... a 4-6 tartományban igen jó borok vannak.

@fiatalborivo: nem kell kiválónak lennie, jó és jó közt hatalmas különbségek lehetnek...

@BZoltan: nyilván Magyarországról beszélek.
A terhelés csak egy dolog, napsütést, hőösszeget nem lehet utólag hozzáadni. Rossz évben az éretlen sav csersav és megmarad, a hozamkorlátozással csak a sűrűség-testesség zárkóztatható vmelyest fel ezek mellé, ami szépíthet a dolgon, de meg nem oldja. Egy rossznak igérkező évben inkább a fürtök kibontása (persze még így is elegendőnek kell lennie e lombfal méretének) és a későbbi szüret lehet némi gyógyír a fenti bajokra, de természetesen szűk a tartomány.

Én nem mernék soha egyetlen szőlőről vagy borról sem így csípőből ennyire súlyos tényeket csak így kitálalni...mint kóstolómester...

Nem tudja valaki h lehet-e még valahol kapni a Siralomvágót?

@dalton1: Butch Cassidy csípőböl lőtt telibe.

Kóstolómester pedig nem kitalál hanem megállapít.
Nézz utána a tényeknek...és cáfolj meg.

Ui: A Daltonok különben nem voltak olyan jók csípőből csak Lucky Luke...te Joe Dalton vagy?

www.bcdb.com/cartoons/Hanna-Barbera_Studios/K-O/Lucky_Luke/

...a katona meg nem fázik csak érzékeli a hideget...:S

Ha figyelmesen olvasnál akkor láthatod hogy nem "kitalál" hanem "kitálal"...

Általában aki 20 éve tanulmányoz egy témát sokkal óvatosabb és megfontoltabb lesz. A te megállapításaid sem nem óvatosak, sem nem megfontoltak...

Rendben. Tehát tévedtem.
Akkor mi az igazság?

Én egy percig sem állítottam hogy tudnám mi az igazság, sőt olaszrizling kérdésben szerintem még nem is alakult ki egy igazság...

Csak azt kifogásoltam hogy te úgy írtál erről a fajtáról mint ha tudnád mi az igazság. Simán elhiszem hogy nagyobb a tapasztalatod és kritikussá válik az ember és sokkal többet vár el mint a kezdetekkor, de én ezek ellenére mindig óvatos maradok.

Ráadásul nem értem hogy azok után amit írtál róla hogyan kedvelheted?

Közben megtudtam számodra hogy Szombathelyen a Pincemesterben talán még van a Jásdiból.

Az olaszrízlinget azért kedvelem mert elfogadtam annak ami. A horvát tengerpart sem a francia riviéra, mégis bírom mert közelebb van és leautózható. Az olaszrízlinggel kapcsolatban egy dolog ami nagyon tetszik hogy bizonyos borászok hihetetlen energiát fordítanak rá és előhozzák a feledés köréből. Én például azt is várom hogy mikor indul be már valaki hogy feltegye az ínyenctérképre a Szürkebarátot (Pinot Gris) mert 10 éve az volt fogyasztási előnyben de ma bizony nehéz rátalálnom egy 8-10 pontos palackra itthon.

@Kóstolómester: Hát ez érthető és ezzel egyet értek. Nem is gondoltam hogy belátható időn belül (vagy akár valaha) az olaszrizling a nagy chablis-kat ostromolná, de én bízok nagyon ebben a fajtában és veled örülök egyes borászok erőfeszítéseinek.
A szürkebaráttal kapcsolatban én is várok...legutóbb egy '06-os Bussay-t bontottam de kicsit már elfáradt szegény, pedig annak idején lenyűgözött.
Ha gondolod Bott Frigyesét érdemes megkóstolni (ha még nem tetted).

Kössz az infot bár Szombathely kissé messze van...

@Kóstolómester: magyar viszonylatban miért lenne B kategóriás az olaszrizling?
Milyen fajtából lehet még sok termőhelyen ilyen univerzálisan jó fehérbort készíteni a szimpla száraz fröccsnek valótól a száraz/félédes/édes csúcsborokig - Tokajt leszámítva?

A "B" nem az én besorolásom hanem az angol és francia szőlészeti lexikonoké. Az "A" kategóriába az elismert nagy fajták tartoznak pld Pinot Noir, Chardonnay stb. Az általános nemzetközi hozzáállás a fajtához hogy jó bort igen, nagy bort azonban nem lehet belőle készíteni. A vörösek közül például a Kékfrankos tartozik ide. Minden vitatható de az igazság az hogy a végére nagyjából igaz a besorolás mert hiszen hosszú évek tapasztalata van mögötte.
A jó az ha valaki megkísérel kitörni.
A Györgykovács 2003-as olasza nálam mérföldkő volt. A Weninger horitschoni,Dürrau 60 €-t kóstáló Kékfrankosa volt még ilyen forradalmi élmény de ez ritka és nem általános példa...és ezért "B" csoportosításuak ezek a fajták.

Én elfogadom ha nemzetközileg van "B" kategóriásnak titulálva, végülis nem lehet minden szőlő egyforma besorolású...bár számomra megnyugtatóbb lenne ha ez a kategorizálás nem feltétlen minőségi szempontból hanem elterjedtség, elismertség, termesztési értékek alapján történne.

Ha ezen tulajdonságok is "bejátszanak" a kategóriába sorolásba akkor OK és én sem gondolom hogy az olaszrizling és a CH egy kategória lenne.
Azért kutassuk a nagy olaszt tovább, én hiszek benne! :)
Épp most válogatok össze egy nagyobb kóstolási sort, ha van ötlete bárkinek szívesen veszem...Légli, Hollóvár, Tamás, Gál Lajos, Bussay, Losonci, Németh A. vannak eddig...több évjárat...

@Kóstolómester: ebből is látszik, hogy nem vagyok (felkent) szakértő, hála Istennek...
A tokajiakat leszámítva nagynak nevezhető magyar fehérbort szinte csak olaszrizlinget ittam. A vörösek közül meg többnyire kékfrankosok (vagy kf dominanciájú küvék) voltak az ilyenek...

@Kóstolómester: Most látom, hogy te tényleg komolyan gondoltad, amit írtál. Atyaég. Ez után: "az elmúlt két évtizedben sorra vettem csaknem az összes európai szőlőfajtát. Mindenki tudja ezt" nem gondoltam volna, hogy komolyan beszélsz, most meglepődtem.

Meg kell cáfolni? kérlek:
-nem olasz? honnan tudod? senki nem tudja biztosan. amúgy eredeti jelentése szerint igenis olasz. ez ugyanis egy régies gyűjtőnév, amibe a latin népeket tömörítik, sőt, még a románokat is - lásd vlah.
Valószínűsíthetően francia eredetű, a champagne-i meslier-vel gondolták azonosnak, utánanéztem, egyik meslier (petit ~, ~ saint francois) se az.
-sztem nálunk a legelterjedtebb, de szívesen várom a román adatokat
-komoly borvidékek nem foglalkoznak vele? Elég merész dolog Burgenlandot, Colliót vagy Trentinót lekomolytalanozni (hogy csak nyugatos példákat hozzak), lelked rajta...
B-kategóriás, mert a franciák és az angolok azt mondják, ahol egy rohadt tőke sincs belőle, autentikus forrás...
Minden 3-5. évjáratban jó: épp az a legjellemzőbb az olaszra, hogy nem évjáratérzékeny, ráadásul szinte mindenhol képes komoly minőséget adni a Kárpát-medencében, megmutatva a termőhely sajátosságait, ez óriási dolog, olyan akár Olaszországban a sangiovese.
-Nincs állóképessége, tíz év után kezd szétesni - ez már önmagában ellentmondás, ha csak 10 évesen kezd el szétesni, akkor jó az állóképessége...

@zoli: Tökéletesen egyetértünk. Ezért is írtam, hogy a történet ezen része inkább az évjárathatásról és kevésbé a fajtatulajdonságokról szólnak. A terhelést azért írtam, mert alacsonyabb terheléssel a kevésbé optimális évjárathatások kompenzálhatóak.

Ilyen volt régen az is, hogy a juhfark az 10 évből egyszer ad jó bort. Még a drága nagyapám is így tudta. Aztán kiderült, hogy valóban 2-3kg-os tőketerheléssel csak 10 évente egyszer van olyan tökéletes időjárás amikor az ilyen terhelésű szőlő beérik rendesen. Ezért mondom, hogy a legtöbb fajta az érzékeny a művelésmódra és a nevelésre.

Amit Kóstolómesternek az imént írtál az nagyon korrekt. Annyit hozzátennék, hogy szerintem Badacsony, Csopak, Somló is komoly borvidékek :)

Magam is ott voltam a Boregyetem kóstolóján. Köszönjük és gratulálok, jól sikerült. Ezen az alkalmon voltak eddig szerintem a legtöbben (bár a decemberin sajnos nem voltam jelen).
Saját sorrendem: Jásdi - Légli - Gál Lajos - Bott.
De a többi is kellemes és változatos élményt adott, nagy ötlet volt a végén a félédes. Szekszárd előtt is még nagy lehetőségek vannak ebben a fajtában, ha nem nyomják el a kékek. Hajrá olaszrizling!

Én most kóstoltam Gál Lajos féle Szóláti-t...vagy én voltam rosz passzban vagy nemtudom de nekem nagyon fásnak tűnt. Szépen rendezett bor, de nem volt túl izgalmas.
Igaz egy éve kifejezetten tetszett...

A két dűlősére nagyon kíváncsi vagyok...és a sima olasza is szép.

Az ilyen A meg b kategorizálással az a bajom, hogy sokszor ördögi ez a kör. Eleve b-kategorizálnak egy fajtát maguk a borászok is, ez azt jelenti hogy a birtokon belül a legjobb fekvésekbe nem ezt ültetik, a legszigorúbb hozamkorlátozást nem ezeknél alkalmazzák, a legjobb hordókba nem ezeket teszik, stb. És ekkor valóban igaz lesz, hogy B-kategóriás marad a fajta. ez van szerintem az olassszal és a kékfrankossal is, bár szerencsére évről évre egyre több birtokon törnek ki ebből az ördögi körből.

Mindkét fajtánál továbbá meg kell jegyezni, hogy az ültetvényekben jelenleg elterjedt teltfürtű klónok biztosan nem tudják még hozni a max közeli minőséget. Érdemes megnézni a kivételeket, pl Ráspi kf-eit, vagy Laposa somlai olaszát, mennyivel tömörebb, kifejezőbb bort adnak mint a telt fürtű változatok borai általában. Szentesi Józsinak pl most termett először egy régi ültetvényről szelektált kis, lazafürtű kf változata és azonos szőlőtermesztés és borászkodás mellett nagyságrendekkel jobb bort adott, mint a megszokott kf, ezenkívül ahogy kivettem a gazda szavaiból, talán ezt a vörösét tartja idáig a legjobbnak, tehát jobbnak mint a cabernet küvét, pinot. Nem biztos hogy ami más klímán, talajon a legjobb, az többszáz vagy ezer kilométerrel arrébb is az lesz.
Olasznál szerintem azért tényleg nehéz megtalálni a megfelelő sav-test harmóniát, sok termőhelyen bizonyos évjáratokban ez lehetetlen. Megérzésem szerint évről-évre kiemelkedő olaszok a magas savakat őrző, de jó érettséget adó terroirokról jönnek majd le.

@Kóstolómester:
én sem tudom értelmezni a szőlőfajták a b kategorizálását. az, hogy bármilyen lexikon csoportokba sorolja a fajtákat, max elterjedtségük szempontjából lehet értelmes. az is igaz, hogy az ilyen könyvek a mainstream gondolatokat tükrözik és sokszor felületesek. (ez olyan mint Robert Parker honlapjának kattintási adataiból listát csinálni, torz kép)
én biztos legnagyobb borélményeimet kb ugyanolyan arányban köszönhetem Pinot Noir-ból, Chenin Blanc-ból, Furmintból vagy Kékfrankosból készült boroknak. De rögötn utána következhet a Chardonnay, a Ribolla Gialla vagy a Riesling. Ennyire vegyes a kép.
üdv
KA

@shiraz: Sem Olaszországban sem Romániában nem ittam olyan jó Olaszrízlinget mint itthon és Magyarországon még sohasem ittam olyan jó Chardonnay-t vagy Pinot Noirt mint Franciaországban, így értem a vegyes képet amit leírsz. Most megnéztem még Hugh Johnson borzsebkönyvét a kedvedért hogy mit ír az olaszról és bizony a "B" besorolásnak felel meg az ő véleménye is. Személy szerint én sem mondhatok mást mint eddig.

@Kóstolómester: miért Hugh Johnsonnal méred az olaszrizlinget? Olyan, mintha egy Michelin-csillagos francia étterem főszakácsától kérdeznéd az autentikus bajai halászlé mibenlétét...

Sztem azokból a fajtákból lesznek világfajták, amelyikeknek elég erős, jellemző karakterük van és viszonylag minden olyan területen, ahol beérik, tudja hozni ezt a karaktert.
Én viszont nagyon sokra tartom azokat a fajtákat, amiket az adott termőtájből kiemelve, nem helyi hagyományok alapján, nem helyi étkekkel párosítva elvesztik a lényegüket, tehát szorosan összenőttek a kultúrtájjal, az ott élő néppel. Idegenként, más szájízzel érkezve vagy átérzed vagy nem, nincs azzal semmi probléma, ha HJ-nek nem tetszik az olaszrizling, de attól még nekünk nem kell automatikusan a saját készülékben keresni a hibát.
(Természetesen a világfajták is őshazájukban tudják a legtöbbet mutatni.)

@Kóstolómester: Hugh Johnson-nak hány tőke olaszrizlingje van és milyen gyakran kóstol olaszt?

Amúgy, érdekes... nekem nem a zsebkönyvek mondják meg, hogy melyik fajta milyen kategóriás.

Ha mondjuk elterjedség, népszerűség alapján ítélnek ezek a zsebkönyvek/szakértők akkor OK h az olaszrizling B kategóriás és mondjuk a chardonnay A (pl.), de ha ebbe minőségi tényezőket is belekalkulálnak akkor húzza a lábát egy ilyen besorolás...

@Hepci: nagyon is érdekel, mármint szabó és fia, köszönöm

@Kóstolómester: @zoli: @dalton1 és sokan mások:

én is beleszólnék kicsit a vitába, elnézést. jelenlegi tudásom alapján kb. két dolgot gondolok erről a témáról. az egyik: nemzetközileg az olaszrizling még korántsem mutatta meg magát úgy, mint mondjuk a chardonnay vagy a riesling, és könnyen lehet, hogy soha nem is fogja. a másik: egyre határozottabb meggyőződésem, hogy nincs szőlőfajta, amelyből ne lehetne igazán komoly borokat készíteni

ha innen nézzük, akkor mindenkinek igaza lehet valamennyire, más kérdés, hogy a megközelítésmódok különböznek

aminek viszont egyértelműen lehet örülni, az az, hogy az utóbbi években rengeteg olyan olaszrizling kerül palackba országszerte, amelyet érdemes megkóstolni, és amelyről érdemes beszélni. magam is úgy vagyok vele, hogy a fent említett két világfajtából kóstoltam már idolisztikus élményeket okozó darabokat, olaszrizlingből még nem. de akár csak öt évvel ezelőtt talán szóba sem jött, hogy olaszok ostromolják a nyolcpontos magasságokat, mára pedig eljutottunk idáig. miért kellene azt gondolnunk, hogy ez már a végállomás, hogy nincs feljebb? azt remélem, hogy van. tény: még nem tartunk a bizonyítékok burjánzásánál. egyelőre csak a nagyon is biztató jeleket látjuk

de ez is nagyon jó :)

@Kóstolómester: Örülök, hisz életcélom a szórakoztatás!
Ezúttal mivel sikerül megmosolyogtatni?

Más: ha azt mondod, hogy Burgundia fehéreihez sok türelemmel kell hozzáállni (ergo nem túlárazott savas lőre mindegyik, hogy sarkítsak :)), akkor lehet, hogy célszerű lenne a olaszrizlingről is feltételezni a lehetőséget, nem? Esetleg ha nem is kísérletezel vele kitartóan, évtizedeken át...

Itt az egyszerűség kedvéért hivatkoznék Albert véleményére, bár olaszrizlingben én vagyok a szkeptikusabb, ha jól látom a cikkeit.

@AG 2.0: Na végre hogy előkerültél Albert!
Már azt hittem kubába mentél 2 hétre! Alig tudtam tartani itt a frontot és restellem hogy kóstolómester ez, kóstolómester az...
Mondtam hogy jobb ha nem szólok hozzá.

@Kóstolómester: Vazzeg, mi az, hogy 2 hét Kuba? Albert lett a miniszterelnök?
Bár nem is rossz ötlet...

Albert for president!

@AG 2.0: Nem teljesen értem a nemzetközi (el)ismertség vonalat. Nálunk termesztett honos vagy behozott fajta önálló bora egyaránt nemigen futott be külföldön, legyen az olaszrizling vagy chardonnay. Márkanév esetleg.

A másik számomra furcsa dolog, hogy értékmérőnek alkalmazzuk, hogy melyik fajtából mekkora/hány pontos élmény volt a csúcs. Kicsit olyan ez, mint úgy mérni a magyar focit, hogy Puskás hányadik focista lenne az örökranglistán. Ha mégis ebből indulunk ki, akkor is pariban van a világfajtákkal minálunk, mindjárt feljebb olvasható három 7-8 pontos olaszrizling. Chardonnayból, szürkebarátból, rajnaiból tudnánk-e csípőből többet mondani?
Én a termőhelykompatibilitást, kiegyensúlyozottságot legalább olyan fontosnak tartom, mint a referenciaborokat, mert ez utóbbi kevésbé megfogható, sokkal több tényezős képlet, hogy kizárólag a fajtához kössük az érdemet.

Meglátásom szerint akkor válhat tényezővé egy fajta, ha kultúra épül rá vagy inkább fordítva: kultúrára épül. Összeforr a neve egy borrégióval, egyre megbízhatóbb, stabilan jó borok készülnek, ismertségre tesz szert, állandó változásban van, egyre finomodik, kiszelektálódik, eggyé válik a kultúrtáj gasztronómiájával, stb.
Szerintem azért se adtunk mi világfajtát, mert nálunk kb. száz éves hagyománya van a fajtabornak, illetve a zárt régiók se annyira jellemzőek, mi mindig túl sokfélék voltunk az ilyesmihez. Ennek ellenére úgy gondolom nagyon sok fajtánkban benne lakozik a géniusz...

@Kóstolómester: kubába nem megyek, se bor, se jégkorong, akkor meg minek?

@zoli: nálunk semmi esetre sem helyeznék egyetlen fajtát sem az olaszrizling elé, az összehasonlítás nemzetközi próbált lenni, lehet, félreérthető voltam. a pontokat soha nem értékmérőnek alkalmazom, hanem csak támpontnak

ami pedig mondandód lényegét illeti, maximálisan egyetértek veled

@AG 2.0: így nehéz vitatkozni :)

@zoli: Túl meggyőző vagy, ez minden :)

"A vita véget ért, menjetek békével."

Csak most szaladtam bele ebbe a polémiába, úgy látszik mindig lemaradok a jó kis vitákról:-)

Én mint borhoz nem értő, de nagy olasz kedvelő emberke csak annyit észrevételeznék, hogy:

1.) Nem várom el egy fehérbortól, hogy 15 évesen is a csúcson legyen. Mi a jó abban nekem?
2.) Ha olaszrizlingből folyamatosan hozzá tudok jutni 6-7 pontos palackokhoz és néha egy 8-9-eshez, akkor én boldog vagyok. Nem várom el, (sőt, ellenzem), hogy helyette rajnait termeljünk mert abban több lehetőség van. Termeljék a németek, majd iszom azt is. Dobjunk ki egy ránk jellemző fajtát, mert egy pusztán névrokon fajtából jobb borokat lehet csinálni? Ugyan kérem!

A bormánia nemcsak ízek élvezete, hanem szövetségkötés a tradíciókkal, nyitottság a sokszínűségre és egyben kulturális kirándulás is minden kóstolás alkalmával.