Az elmúlt hónapokban bejártam virtuálisan Közép- és Kelet-Európát keresztül-kasul, lokálpatrióta vagyok a magam módján, érdekel ez a viharvert régió, nem is tudom, ennyire nagyon miért. A horvátok és a románok-erdélyiek jutottak szóhoz elsősorban, de voltak már ukránok és csehek is többek között. A szlovénok eddig kimaradtak. Ezen változtatni kellett, pláne, hogy Kató Shiraz András, aki tényleg avatott ismerője a közel-déli vidékeknek, általában szuperlatívuszokban nyilatkozik az ottani izgalmakról. Mivel pedig ő is, mások is, valamint a szakirodalom is a Moviát mondja etalonnak, amikor a kedves olvasó, aki egyszer már a csehügyi beszerzést is vállalta, Ljubljanába készült, megkértem, hozzon valamit az említett pincétől. (Meg egy másiktól is, amely majdnem akkora sztár, mint a Movia, de majd akkor fedem fel a kilétét, ha túlleszek a borán.) A Primorskában, Goriska Brdában tevékenykedő Movia a termőhelyekre és a természetességre koncentrál, főként öreg szőlőkkel dolgozik, és nem szívbajos, amikor be kell áraznia termékeit. Honlapja egyelőre csak szlovén nyelvű, az angolt építik, de magyarul is lehet róla olvasni keveset, hol másutt, mint itt. A 2008-as Gredic 13 euróba került Ljubljanában, és ez csak a piramis alja, ami az évjáratból is kikövetkeztethető, hiszen a pince irányítóinak eszük ágában sincs kihozni toptételeket ilyen poétikusan ifjú korukban. Számunkra azért is érdekes ez a bor, mert eredetileg furlanski tokajnak, avagy tocai friulianónak hívták, és szomorúak is amiatt, hogy miattunk meg kellett válniuk a névtől. És most hirtelen megtörik a szöveg lendülete. A címszereplő ugyanis nem volt alkalmas arra, hogy bármit is megmutasson a szlovén borok kivételes szépségéből. Minerálisan-gyümölcsösen hódító, egyedi és különleges, simán 6-7 pontos illatát értelmezhetetlen produkció követte szájban. Konkrétan: a fékezhetetlen savak úgy felborították visszakézből, hogy jól elszomorodtam. Pontszám ezek után nincs, de az elszántság megmaradt, legközelebb többet költök, ha moviázni akarok.