Néhány héttel ezelőtt komoly vita bontakozott ki az Alkeszen, a Van-e jövője a tokaji aszúnak? c. bejegyzés alatt. Ebben a szerző a nemzetközi tekintély Matt Kramer cikkét szemlézte-értelmezte avatottan. Többen Tokaj elleni támadásnak vélték a Kramer-szöveg vonatkozó szálát, és úgy is reagáltak, holott alapjában véve inkább aggódás fogalmazódott meg benne. De akármit gondolunk vagy nem gondolunk Kramerről és a timingről, tény, hogy a kérdés nem álkérdés. Butaság vitatni, hogy az édes boroknak hosszabb ideje nincs szezonjuk, és pontosan tudjuk azt is, legfontosabb borvidékünk szereplői szakadatlanul törik a fejüket, miképpen lehet elfoglalni a világban azokat a pozíciókat, amelyek az adottságok, a minőség és a teljesítmény alapján megilletnének bennünket. Nem véletlenül kerültek előtérbe az utóbbi időben a szamorodnik, a száraz fehérek, az egyéb bortípusok, és a dűlőkben rejlő lehetőségekről is van ok beszélni. Ezzel együtt az aszú aszú marad, bármi történjék, olyan kincs, amelyet nemhogy elfelejteni, háttérbe szorítani sem szabad. Úgy döntöttem, sorozatot indítok, sorra szembesítem a dilemmákkal Hegyalja vezető pincéit és borászait. Első nekifutásra Mészáros Lászlónál, a Disznókő Szőlőbirtok vezérigazgatójánál érdeklődtem a stratégiák iránt. Azért is itt kezdtem, mert annak idején ez a borászat robbantotta ki 1992-esével az aszúforradalmat. "Nem akarunk váltani, továbbra is minden évjáratban az 5 puttonyos aszút tekintjük a legfontosabb termékünknek – fejtette ki Mészáros. – Nincs könnyű dolgunk, a piac nehéz, rengeteget kell dolgoznunk, szinte minden palackot külön kell értékesítenünk. Ezzel együtt amikor csak lehetséges, komoly mennyiséget akarunk belőle készíteni, pontosan annyit, amennyit az évjárat megenged. A 2006-os 5 puttonyosból 40 ezer üveggel töltöttünk, a 2005-ösből 30 ezerrel, a 2007-esből összejöhet 80 ezer. A legtöbb aszúnk 2000-ből volt, akkor elértük a 100 ezres számot. 104 hektárnyi szőlőterületünkből 88 hektár termett 2009-ben, 1996 óta csak saját szőlőt és aszúszemet dolgozunk fel. Amit megtermelünk, eladjuk, igaz, 2009-ben érzékelhető volt egy kis megtorpanás, meg kellett állapítanunk, szükségünk van új piacokra. 40 országba szállítunk, egyik-másikba kevesebbet, a három legfontosabb célpont Franciaország, az Egyesült Államok és Anglia. A hazai piac is számít, bár jelentősége csökkent, boraink háromnegyede exportra megy. Az aszú tette ismertté és fontossá tette Tokajt, a divatok és a szokások változhatnak, de az értékek maradnak. A tulajdonosok számára – és ezt sok francia tartja így – az aszú a világ egyik legkülönlegesebb nagybora. Számukra nem egyszerűen édesborról van szó, hanem nagy borról, amely mellesleg édes. Az aszú bírja az időt, tesszük a dolgunkat, megyünk tovább."