Albert gazda

Szekszárdon egymás sarkára hágva bukkannak fel az újabb és újabb nevek. Németh János persze attól még nem ismeretlen, hogy én most kóstoltam először a borait, a konkurencia például már a 2006-os évjárat egyik-másik terméke alapján beszámolt munkásságáról. Azt a Pécsi Borozóból tudtam meg – ha dél-pannon vonalon kérdés merül fel, ott kell keresni a választ –, hogy a 2008-as szekszárdi hegyközségi borverseny legeredményesebb ifjú termelőjének művei 2007 óta vannak piacon, és a visszhangok jók. Nem használok fajélesztőt, nem használok segédanyagokat, mondja ugyanott a fiatal borász, és ez is örvendetes. Benyomásaim azonban felemásak azok után, hogy három 2007-es évjáratú dolgát magamhoz vehettem. Tudom, 2007 milyen volt, de akkor is túlzásnak érzem, hogy a kékfrankos, valamint a merlot-ból és cabernet sauvignonból házasított Porkoláb az elegáns címkék tanúsága szerint 15-ös, a cabernet franc 16-os alkoholt erjedt. Ez a körülmény annak ellenére dohogásra késztet, hogy a szesz a lecsengésben nem csípked. Ha azt nem is teszi, a jelentős édesérzet fokozásában nagy szerepet játszik, különösen a cabernet franc esetében. A színek egyformán szépek és mélyek, az illatok intenzívek, a tanninok édesek, a savak kidolgozottak mindhárom borban. Komondottan nagynak nem nevezném egyiket sem, a kékfrankos karcsúbb és intenzívebb savú, a franc hízelkedőbb, a Porkoláb összetettebb. Nem véletlenül emeltem címszereplővé éppen utóbbit. A merlot kedvessége és a cabernet sauvignon komolysága okosan egészíti ki egymást, rétegzettebb, színesebb a Porkoláb, mint a másik kettő. Ám ahhoz, hogy mindenestül tetsszen, megfontoltabbnak, kifinomultabbnak, izgalmasabbnak, fineszesebbnek kellene lennie. Így az 5 és a 6 pont határvidékén jár.