Elképesztő, mekkora élet van ebben a sokat szenvedett kicsiny hazában. Májusban nem is lesz hétvége, amikor ne lehetne nagy lendülettel ismerkedni ország-világ bortermelésének színével-virágával. A villányi borzsongásról és a balatoni borok budapesti fesztiváljáról már írtam, az előbbire nem tudok elmenni – pedig előbb-utóbb muszáj kipróbálni azt a híres autópályát –, utóbbira igen, fenem rá a fogamat határozottan. Ez még csak a kezdet. Egy hétre rá rendezik a budai gourmet-t, új helyszínen, nem a Millenárison, hanem fent a várban, ott, ahol a klasszikus őszi fesztiválozás zajlik. A felhozatal ígéretesnek tűnik, ezúttal a gasztróból is kikerekedhet valami nagyon izgalmas. Aztán lepereg még egy hét, és beköszönt a kihagyhatatlan etyeki pincefesztivál szombatja-vasárnapja. Valamiért leginkább ott szokott kiderülni, hogy az alkoholista is ember, nem tudom, hogy van ez, talán a friss vidéki fuvallatok teszik. De ezzel sincs vége még. Tavaly először tette, idén másodszor mutatkozik be a Károlyi Palotában a Szekszárdi borvidék. Arról a rendezvényről írtam új blogom első borokat is tartalmazó posztját, mehetek jubilálni 20-án. Tudom, a merítés közel sem teljes, de lassan befejezem. A Welt Wein Festival-beszámolók után mutatkozott némi érdeklődés bécsi lehetőségek iránt, úgyhogy örömmel értesítem a kedves utazóközönséget: május 29–31. között esedékes az osztrák fővárosban a VieVinum nemzetközi borfesztivál. A tudnivalók itt vannak, váltsanak vonatjegyet, és hajrá.