Rengeteg bor elfogyott azóta, hogy 2006 januárjában megírtam a Bevezetés a pinot noirba c. szöveget. Olyan állításokat tettem akkor, amelyek nem állták ki az idő próbáját. Pontosabban már akkor sem stimmeltek, ám ezt nem tudtam. Ahhoz, hogy tévedéseim lelepleződjenek – mármint magam előtt –, mindenekelőtt jobban meg kellett ismernem Burgundiát. Pontosabban, azt a Burgundiát, amellyel a sarki közértben sehogy sem találkozhatunk, és amelyért akkora pénzeket kell fizetni, amelyekkel nem rendelkezem, sőt legjobb barátaim sem tudnak kisegíteni. Burgundi csúcsborokat nem vesz az ember a vasárnapi ebédhez, hacsak nem milliomos. A világ legjobb borvidékének termékei – mi úgy tudjuk, Tokaj mellett az – arra valók, hogy nagyszabású rendezvényeken kapaszkodjon beléjük, aki teheti. A meghatározó és mindent megváltoztató élményt a négy évvel ezelőtti Welt Wein Festivalnak köszönhetem, a Comte de Vogüé után legszívesebben visszamenőleg átírtam volna a fent linkelt szöveget. Mást ne mondjak, kiderült például, hogy a pinot noir mégsem olyan, mintha fehér lenne. Eleganciájában, kifinomultságában igen, de bizony nagyon is lehet tanninja és színe is. Azóta másképp nézek a magyar pinot-kra, de másképpen reagálok a szép vörösbor, de nem pinot típusú megközelítésekre is. Azóta nem epret-málnát és virágosságot keresek a fajta boraiban, hanem struktúrát, tartást, gazdagságot. Itthon ritkán találom meg ezeket. A vöröseknél maradva azt sejtem, cabernet-kből, merlot-ból, talán syrah-ból is elkészültek a hazai referenciaborok, pinot-vonalon azonban az út elején, az első lépéseknél járunk. A csütörtöki bécsi kirándulás előtt, a tervezgetés szakaszában egyvalami abszolút fix volt: nem hagyhatunk ki egyetlen burgundi birtokot sem, oda kell mennünk a Daniel Rion & Fils-hez, az Henri Boillot-hoz, David Duband-hoz, a Bonneau du Martray-hoz és a Meo–Camuzet-hoz sorban. Megtettük. 7 pont alatti borral nem találkoztunk, talán az egyik Henri Boillot-ban éreztünk bizonytalanságot. A legjava pedig bár nem okozott a 2006-oshoz hasonló kulturális sokkot, az élvezetgyűjtésen túl a még mindig felszínes tudás elmélyítésében is sokat segített. Érdekes amúgy, hogy a pincék mind 2007-eseket és 2008-asokat hoztak, korosabb borokat nem kínáltak, felteszem, nincs nekik belőlük rég. Hogy kinek a mije volt a leghatásosabb, nehéz megmondani. A Bonneau du Martray Corton Charlemagne-ához – ennek korábbi évjárata csúnyán leszerepelt balsikerű burgundizásunk alkalmából – és Cortonjához azért visszatértünk a végén. A kérdésre, ami jobb helyeken rendre felmerül – miszerint Bourgogne vagy Bordeaux –, az én válaszom rég megvan, Bécs után sem kellett újragondolnom. Nyilván azzal a kiegészítéssel, hogy az igen a világ minden fontos vidékének kijár, nincs vagy-vagy, ések vannak. A burgundiboltban ezután sem leszek törzsvásárló, olyan vastag pénztárca jutott, amilyen. Mindazonáltal az alkalmakat muszáj megragadni. Mindig, amikor lehet.
Az utolérhetetlen Burgundia
2010.04.25. 08:00 AG 2.0
16 komment
Címkék: pinot noir bourgogne rendezvények bonneau du martray welt wein festival daniel rion henri boillot meo camuzet david duband
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.04.25. 09:44:45
2010.04.25. 09:55:08
Kóstolómester (törölt) 2010.04.25. 10:12:58
És ez így van rendjén...
Most ugyan nem voltam kint de 1 hónappal előtted AG én is egy hasonló eseményen nyomultam külföldön.
Érdekes a hatás...
Az ember alig várja hogy kiugorjon a kocsiból mikor megérkezik a helyszínre, és olyan a belépő felmutatása mint a belépés a menyországba.
Aztán jönnek a borok....
Nagy nevek...az ember szinte spirituálisan feltöltődik.
Te ugyan más vagy mint én "A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala."
és valószínűleg nem hiszel az Isteni jelenlétben, de én perdig annál inkább.
Vannak MEGMAGYARÁZHATATLANUL nagy borok, mikor a borász is széttárt karral áll ha kérdezel...
Volt már olyan 11 pontos szuper grand cru burgundi az életemben hogy a könnyek szélén álltam (természetesen GIGÁSZI összegért).
Arra is jó egy ilyen nagyformátumú kóstoló hogy az ember kalibrálja az "elállítódott" magyar borokra beállított ízlelőbimbóit.
Holnap az 5 pontos hazai bor is csak négy pontos lesz...
Igazad van, MUSZÁJ kimenni, kóstolni, hátast dobni és feltöltődni...
vörös és fehér 2010.04.25. 10:46:50
Kóstolómester (törölt) 2010.04.25. 10:57:00
shiraz 2010.04.25. 11:01:22
Kóstolómester (törölt) 2010.04.25. 11:11:23
zoli 2010.04.25. 15:32:49
RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.04.25. 15:44:42
vinos 2010.04.25. 17:10:19
shiraz 2010.04.25. 17:53:01
hát én nem láttam errefelé :)
50 font körül volt Angliában
2010.04.25. 22:13:04
AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2010.04.26. 08:29:06
urak, én szóltam előre:
albertgazda.blog.hu/2010/04/02/fogjak_a_poharukat_ne_menjenek_messzire
egyébként nem volt szervezett kirándulás, négyen mentünk, ketten-hárman mozogtunk együtt, ilyen helyen csapatosan nem is lehet hömpölyögni. legközelebb is jelzem, ha jön valami izgalmas, aztán fogjátok a poharatokat, és hajrá :)
2010.04.26. 09:56:44
node, majd elmegyünk jövőre RAMBO-val, vak vezet világtalant alapon. :)
RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.04.26. 13:47:57
Cirfandlia 2010.04.27. 13:58:17
Már visszajárók vagyunk; 2 éve is nagy élmény volt; kicsit másokat ittam és preferáltam mint Gazda, de a burgundiak számomra is lenyűgözőek voltak.