A Törley, a Hungarovin, a György Villa és a Szent István Korona közötti összefüggéseket egyszer már megpróbáltam kibontani, nem kezdek bele még egyszer, akit érdekel, kattintson. Mindig érdekes kérdés, mennyi az a pénz, amiért már iható és élvezhető bort lehet kapni. Tapasztalataim szerint a határ fehérben lentebb van, mint vörösben, de az az igazság, hogy az elmúlt években kicsit elhanyagoltam ezeket a kategóriákat. Ha jobban megnézzük, az 1000 körül c. oldaldobozban is inkább ezer fölötti borok találhatók, és messze nem frissül az a lista annyira, amennyire ildomos lenne. Különös, hogy a borkultúrában úgy-ahogy elmélyedő fogyasztó egy idő után a kevesebb forintot jobban sajnálja elkölteni, mint a többet. Pedig ha kinézünk az elefántcsont torony ablakából, rá kell jönnünk, ennél a szegmensnél fontosabb nincs, mindennek az olcsón jótnál kellene kezdődnie. Mentségemre szóljon, hogy az elmúlt szűk egy évben is igyekeztem nem félreugrani például az Alföld, a portugieser vagy az irsai olivér elől. Ezentúl mindenesetre még nagyobb figyelmet fordítok, ennek jegyében vásároltam nagyjából hatszázért ezt a chardonnay-t a hipermarketben. A sorozatból utoljára kb. három éve ittam valamit – a 2006-os sauvignon blanc ügyesen eljátszotta a szerepét, a merlot kudarcot vallott –, nem volt kérdés, hogy most is fehéret választok. Halvány, tiszta szín, csipetnyi szénsav mutatóba. Intenzív, bodzás-szénás-virágos illat, a chardonnay fajtajellegessége is ott bujkál benne valahol. Ízei korrektek, savai élénkek, moderáltak, gyümölcsössége értékelhető, a hossza nem végtelen. Kellemes reduktív ivóbor, simán teljesíti, amit vállalt, talán többet is. 4 pont. Ennyiért szinte ingyen van.