Kaptam egy mailt néhány héttel ezelőtt Csóboréktól, remélem, nem a levéltitok megszegése, ha elmondom, mi volt benne. Nagyjából az, látják, mennyire szeretem a rajnai rizlinget, nekik is van valamennyi Nadapon, Szentesi Józsefétől nem messze, szívesen megmutatnák, milyen bort készítenek belőle. Az ilyesminek örülök, komoly megtiszteltetés, ha kíváncsiak az ember véleményére, pláne egy országosan nem annyira ismert pincénél. Úgyhogy azt mondtam, természetesen, nagyon szívesen. Gyorsan utánanéztem, mi az a Csóbor Pince, nem volt nehéz, elég informatív a honlap, amellyel rendelkeznek. Kiderülni látszik onnét többek között, hogy ők is azok közé tartoznak, akik a lédig értékesítéstől indultak el a palackozott tételek felé, hogy hol járnak a nem éppen egyszerű úton, nem tudom, hogy milyen árakkal dolgoznak, azt sem, a lényeg, hogy egyszer csak megérkeztek a borok, többes számban, nem egy üveg futott be ugyanis, hanem négy. A rajnai rizling mellett volt a kartonban olaszrizling, cabernet franc és Démon nevezetű házasítás is, amelyet amúgy bordóiasan két cabernet-ből és merlot-ból raktak össze ott Agárdon. Apránként végigkóstoltam a sort, megvannak a benyomásaim, megosztom őket országgal-világgal. A reduktív fehérborok jobban tetszettek, mint a fában érlelt vörösek. A cabernet franc és a Démon nevezetű házasítás karakterében is éreztem némi bizonytalanságot, azzal együtt, hogy örömmel tapasztaltam, messze maguk mögött hagyták a kispincékre oly gyakran jellemző nagy ászokhordós buktatókat. A rajnai és az olaszrizling sem világmegváltó tételek, de tisztességesek. Elsősorban az illatra és az intenzitásra mennek, ezen belül az olasz sikerült kerekebbre. A fajtajelleg kibontakoztatása érdekében meg kell mozgatni a poharat rendesen, kezdetben savanyúcukorka takarja a finomabb részleteket. A korty közepesen telt, a magas alkohol nem ugrik ki, az ízek tiszták. Nyakas-tételek jutottak eszembe. 4 pontnál megállok, de a borászatnak azt szeretném mondani, ne akadjon el félúton.