Ha már kint voltam kedden Etyeken, és ráadásul a program is véget ért nem sokkal dél után, hirtelen kitaláltam, mi lenne, ha meglátogatnám az Etyeki Kúriát. Az ötletet tett követte, felhívtam Matolcsy Sárát, a fogadókészség szárba szökkent, Mérész Sándor főborász értem jött, ment minden, mint a karikacsapás. A borászatról írtam már ezen a blogon is vagy kétszer, első nekifutásra kibontottam röviden kapcsolatunk sajátosságainak hajnalát is. A Kúria az utóbbi években főként pinot noirjával járt kedvemben, a savas-szénsavas fehéreket egyszer-másszor szívesen ittam, de sokat nem vártam tőlük. Chardonnay-ból azért próbáltak fajsúlyosabbakat alkotni az Öreghegyen, tíz évvel ezelőtt, amikor még kicsit sem zavart, ha durván benne van az ízekben és az illatokban a barrique, becsben tartottam több évjáratot is. Hogy a koncepció Mérész érkezésével változott-e meg, vagy az új főborász érkezése magának a koncepciónak a része történetesen, nem tudom, de mindegy is, hiszen az eredmény a fontos. Az meg tény, hogy a Kúria jelentős arculatváltáson és profiltisztításon esett át. Az új címkék korszerűen dizájnoltak – nekem bejönnek –, a sok boros választékot ésszerűsítették, felbukkant a színen az Esterházy név is. Utóbbi alatt a kismartoni kastélyborászatot kell érteni, a szándékok szerint kereskedelmileg működnek együtt. Hat tétel maradt a Kúria-palettán, három fehér, egy rozé és két vörös, ezeket kóstoltuk végig egy árnyas diófa alatt. Ha már itt tartunk, az Öreghegyi sor nemcsak Etyeken, országosan is a legszebbek egyike, annak ellenére, hogy működő borospincékből kevesebb van arrafelé a kelleténél. Csend van, nyugalom, a forgalom zaja nem hallatszik, ott veszek majd valamit, ha egyszer pénzem lesz. Sose lesz, zárójel bezárva. Könnyű fehérnek maradt a királyleányka és a pinot gris házasítása, előbbi savanyúcukros egyszerűségét okosan bonyolítja utóbbi meleg színessége. A fajsúlyosabbak közül a 2008-as chardonnay-t mutatta először a borász, az iskola az, mint a hasábjaimon már elemzett kilences sauvignon blanc-nál. A bor nagyobb része nem járt fában, kisebb része igen, emennek a zöme sem normál barrique-ban, hanem nagyobb hordóban. Élet, dinamizmus, mélység is hozzá, kedvemre való darab. A sauvignon hozta, amit szokott, a rozé olyan volt, mint egy rozé, a 2007-es vörös meg okozta a meglepetést. A soproni ültetvényekről – az etyeki 15 mellé amott is van a cégnek vagy 14 hektárja – származó bor nem más, mint az, amely Magyar Vándorként kezdte pályafutását. Nagy formában van, ennyi pénzért ilyet kevesen adnak. A 2008-as pinot sem változott hátrányára az elmúlt hónapokban, a mérleg tehát abszolút pozitív. A chardonnay-ról sokat beszéltünk, így a végén előkerült még egy 2004-es barrique: úgy játszott, ahogyan emlékeim alapján játszania kellett. Fogalmam sincs, beszédtéma lesz-e mostanában az Etyeki Kúria lendületvétele, de hogy minden megvan ahhoz, hogy az legyen, az számomra evidens.