A budai várbeli fesztiválon mindig úgy érzem, az, amit annyira szeretünk, már nem is szubkultúra, hanem a mainstream része. Az ott kirajzolódó kép persze csalóka, hiszen elég jól tudjuk, miből mennyi fogy – az olcsó rosszból sokkal több, mint a drága jóból, valahol ez is érthető –, mégis: felmenni, inni, ott lenni menő, több tízezren megteszik, ha nem is a világ, legalább az ország közepén érezheti magát az ember ilyenkor. Mint például a Szigeten. Tisztában vannak ezzel a termelőik is, azok is kint pörögnek személyesen, akik más rendezvényekre inkább csak jól-rosszul felkészített alkalmazottakat küldenek: csütörtök délután-este minimum 25-30 úgynevezett sztárborászt láttam a standokon. Egy szó, mint száz, mindenki ott van, aki számít, tán azok is, akik kevésbé. Nekem kicsit már sok is ez az egész. Kora délután mentem, kilencig maradtam, sötétedéstől nagy volt a tömeg. Hétköznap, borongós időben. Eredetileg az volt a tervem: ahogy tavaly, csinálok megint toplistát, kalauznak, vagy minek, menet közben meggondoltam magam. Legfőképp azért, mert hagytam magam sodortatni az árral, ténferegtem jobbra-balra, céltudatosság nélkül, iszogattam, beszélgettem, élvezkedtem. Sok remek borásznál megfordultam, még többhöz nem jutottam el, olyanok is voltak, akiknek azt ígértem, édes körre visszamegyek, nem tartottam a szavamat. Hat órába nem fér bele minden. Főként olyan borokat említek, amelyekhez vagy nem volt szerencsém eddig, vagy nem írtam még róluk. Az év pincészete Pannonhalmi Apátságnál pinot blanc is van, a két rajnai rizling – válogatás is készült 2009-ből – szokás szerint több, mint finom. Németh Attilánál remekül tartja magát a 2005-ös chardonnay–hárslevelű házasítás, a Varga Pincészet 2009-es Aranymetszés olaszrizling felülmúlja a 2006-ost, a Gizella Pincénél a furmint battonage eddigi legjobb évjárata a 2008-as, Balassa István szinte minden aktuális bora terítékemre került már, a Tokaji Bormívelőknél leginkább a Kikelet 2009-es furmintja és hárslevelűje, valamint a Nobilis 2008-as Barakonyi hársa tetszett. Ha már Tokaj, legyen aszú is: a Patricius és a Disznókő egyaránt 2002-es 5 puttonyosa 8-9 pontos formában van, előbbinél a 2005-ös Katinka, utóbbinál a 99-es 6 puttonyos dettó varázsolt, az Andrássy Kúriánál a 2006-os 4 puttonyos is finom a kategóriájában. A Kovács Nimród Winery most hozza ki a 2006-os Rhapsody in Redet, szerettem, éppúgy, mint a nagyratörő Moonvalley Wines Tokaj ezen a standon kóstolható, extrém címkés 2007-eseit. Számomra most derült ki, hogy Berecz Stephanie itt a főborász. Heimannék 2008-ból bánatomra nem hoztak ki viognier-t, a 2009-es megnyugtatott. A Kárpát-medenceiek közül Bott Frigyest nem hagyhattam ki, a 2009-es zöldveltelini és olaszrizling legalább pannon klasszis. Ráspinál az olcsóbbak közül a Mágust bírtam, de akinek vastag a tárcája, ne hagyja ki az Electus zweigeltet. Günzer Zoltánnál kadarkát és merlot-t is vételeztem az Ördögárokból, Malatinszky Csabánál hozta a szokásosat a sor – a 2006-os Kúria sauvignon mintha a franc-nál is elegánsabb lenne –, Bock Józsefnél egy-egy korty Bock és Royal Cuvée-t ittam. Aztán hazamentem és lefeküdtem aludni.