Elkerült hozzám egy csomó különféle palack Szászi Endre szortimentjéből, iszogatom a tartalmakat néhány hete, előbb az egyik kerül sorra, aztán a másik, majd a harmadik és így tovább. A vitatott árképzésű rozéval kezdtem – kéknyelűs bejegyzésem alatt polemizáltak azon kedves kommentezőim, hogy kerülhet ilyen bor sokkal többe kétezer forintnál –, utána két vörös következett, majd vissza kellett kanyarodnom a fehérekhez, hogy újabb poszt szülessen erről az egyre meggyőzőbb teljesítményt nyújtó termelőről. A rózsakő fogyasztása óta az motoszkál a fejemben, hogy Szászi nagyon elkaphatta a fonalat a 2009-es évjáratban. De menjünk sorjában. Az ásványos, késői szüretes karakterű, egynémely illat- és ízjegyeiben erősített borokra emlékeztető – 14,5 volt az alkoholja – rozéval nem volt könnyű megbarátkoznom, noha szeretem azt gondolni, hogy nyitott vagyok az extremitásokra. Elsőre nem is fogyott el, teltek-múltak a napok, meg-megnéztem, nem változott semmit – én viszont megszerettem azokat a tulajdonságait, amelyekkel eleinte nem rokonszenveztem. Nem kevesebb, mint 5 pont. A 2008-as pinot noir nem hengerelt le (maximum 4 pont), a Legenda cabernet sauvignon többet ígért és adott. Nem erdei gyümölcsöket és hömpölygést, hanem fűszereket és mineralitást. Komplexitásból, színekből mégis több kellett volna, hogy a 6 pontos szint fölé emelkedjen. A 2009-es Szászi-fehéreknek az ilyesmi csekély tapasztalataim alapján nem okoz gondot. Értő barátaim közül többen mondják, a kéknyelű nem szofisztikált szőlő, ha már, akkor a rózsakő többre képes. A megállapítás első felével szívesen vitázom bármikor, a második fele akár stimmelhet is. A fajtát az ötvenes években nemesítették, összehozták a kéknyelűt beporzójával, a budai zölddel. Etalonborok nem nagyon vannak belőle. Kóstoltam ilyet a Kál-Vintól és a Varga Pincészettől, előbbi és utóbbi egy-egy korábbi évjáratú tétele kicsit sem győzött meg, nemrég a 2009-es Aranymetszés ígéretesnek, ötpont-várományosnak tűnt. Most a szigligeti-szentgyörgyhegyi-badacsonyi mester odacsapott ügyesen. Világos szín, végtelenül tiszta, virágos-gyümölcsös, ásványos illat, minden nehézkesség nélkül. Gyönyörű savak, finom, játékos ízek, áttetsző frissesség, perfekt struktúra. Teste közepes, nem is kell több, a lendület és a vibrálás rovására menne. Ugyanabba az iskolába járt, ahova a kilences kéknyelű, karakterükben is hasonlítanak, a rózsakő talán egy árnyalattal rétegzettebb. Éppen az a fehérbor, amelyet életem e szakaszában a legjobban kedvelek. Bárhol, bármikor, bármennyit. 7 pont.
Szászi Badacsonyi Rózsakő 2009
2010.09.20. 10:00 AG 2.0
7 komment
Címkék: négypontos hatpontos ötpontos badacsony pinot noir hétpontos cabernet sauvignon rozé 2008 2009 szászi rózsakő
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pupa pupánszky 2010.09.20. 15:58:16
RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.09.20. 22:45:48
Szászi Endrétől ittam viszont egy olyan olaszrizlinget (2006-os Szentgyörgyhegyi) ami szerintem az etalon abból a fajtából.
felvetés 2010.09.22. 10:10:18
pupa pupánszky 2010.09.22. 16:58:13
Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2010.09.23. 09:39:24
felvetés 2010.09.23. 09:57:11
bortitys 2011.03.18. 16:48:05