Részt vettem múlt héten egy St. Andrea-borbemutatón, az ilyen eseményekről nem könnyű írni, ahhoz kevés a bor, hogy szálldosson az ember ágról ágra, ahhoz nagy a tömeg, hogy igazán el lehessen mélyülni egyik-másik pohár tartalmában. Releváns tételekkel járt amúgy a publikum kedvében Lőrincz György és becses neje, ekkor mutatták be például a nagyvilágnak a 2008-as Merengőt. Az első versenyzőről, a 2009-es Napborról lemaradtam, a másodikat, a harmadikat és a negyediket igyekeztem megismerni ügyesen. Azt feltételezem, a 2008-as Örökké stabil hétpontos bor lesz pályafutása során, a pillanatnyilag még élénk savakkal operáló 2008-as Csakegyszóval pinot noir hatosnál gyengébben ritkán fog teljesíteni, a már említett bikavér superiorból pedig bármi lehet. Első nekifutásra úgy tűnt, nem a 2003-as vagy a 2006-os érett mélysége, nem is a 2007-es kicsit pinot-s eleganciája dominálhat benne, inkább a kettő között jár félúton. Hogy sodrása van neki, az fix, de a következtetések levonásával várni kell. Akárhogy is, úgy éreztem, ennyi mondanivaló kevés, hogy önálló bejegyzéssel rukkoljak elő, ezért kibontottam a hétvégén egy 2008-as Magyalost, és ízekre szedtem. Tetszetős piros szín, volt világosabb-téglásabb kadarkája is az egerszalóki pincének. Fűszeres, gyümölcsös, meggyes-cseresznyés, nem a túlérett fajtából, frissesség játszadozik illatában, könnyedebbre hangolt cabernet franc-ok minden további nélkül eszembe juthattak róla. Közepes test, csiszolt felszín, száraz, korántsem túlbonyolított, másfelől nem is buta ízek. Elegancia, 12,5 környéki alkohol, egyensúly, tiszta, egyenes lecsengés. Az a furmintos-fehérboros karakter, amelyet korábbi évjáratokban észrevételezni véltem, nem mutatkozik. Nem kérdés, hogy bejön nekem ez az iskola. 6 pont.