Több mint egy évvel ezelőtt volt itt már egy bejegyzés pontosan ugyanezzel a címmel. Bortársaságos Gere Attila-bemutatóról tudósítottam akkor, amelynek végén előkerült a pince abszolút csúcsborának aktuális évjárata, mindenki kapott belőle egy lehengerlő kortyot. Most sikerült mélyebben megismerkednem ezzel a termékkel, szerencsés ember vagyok, meg is érdemlem. Bizonyára sokan tudják, 25 ezer forintos tételről van szó, olyasmiről, amit milliomosok sem isznak mindennap. Nem is arra való. Karácsonyra kaptam F. Kapus kollégától, egyrészt örültem, mint a pinty, másrészt úgy döntöttem, ezt nem isszuk meg csak úgy a hétfő esti puliszka mellé, kivárjuk az alkalmat. Ami a napokban meg is érkezett, megszületett ugyanis az ajándékozó negyedik gyermeke. Úgyhogy egyik este letelepedtünk okosan, és bontottunk néhány izgalmasat, köztük ezt az Attilát. Nem utolsóként, hiszen édesre is szükségünk volt habnak a tortára, arról dettó írok posztot hamarosan. Egy szó, mint száz: megadtuk a módját. Bordeaux-i házasítás, az évjárat legjobb szőlőinek-hordóinak a gyümölcse. Mély szín, rubintos villanásokkal. Gazdag, tekintélyes illat. Nem ugrik ki a pohárból buján, de nem is rejtőzik el annyira, hogy diplomára legyen szükség a megfejtéséhez. Erdei gyümölcsök elegánsan, csipetnyi animalitás, öreg bútorok. Nagy test, fiatal, mégis dörzsmentes tannin, ideális mennyiségben. Savai elég élénkek ahhoz, hogy egyensúlyt képezzenek a tizenötös alkohollal. Energikus, karaktere elég hűvös, de legalábbis nem melegebb a kelleténél. A korty koncentrált, búcsúja száraz, az utolsó pillanatban pici gerés savanykával. Úgy éreztük, gyerek még, messze későbbre remélhető csúcsától. A 2009-es mintavétel után valamivel többet vártam rétegzettségben, de ez nyilván csak ahhoz képest értendő, hiszen 8 pontnál tartunk.