Mindenki ismeri a 2005. év bortermelőjének történetét, ma még semmijéről sem lehet úgy írni, hogy ne hánytorgatnánk fel a múltat. Mélyen turkálni a két évvel ezelőtti hamisítási ügyben azonban nem szeretnék. Azt gondolom, Vincze Béla megbűnhődte a magáét, és ez úgy is igaz, ha a következményeket csak neki kellett viselnie, az általános újjászületés és megtisztulás elmaradt. Pontosítok, mielőtt félreértenék: ez idő szerint sajnos koránt sem lehetünk biztosak abban, hogy minden magyar palackban az van, amit címkéje szerint tartalmaznia kellene. Ám ennek semmi köze az egri borászhoz. Aki egyébként – ha nem tévedek – még nem is lehet egri, hiszen büntetésképpen megvonták tőle ezt a jogot. Ez lehet a magyarázata annak, hogy 2007-es vörös házasításán a földrajzi jelzés nélküli száraz vörösbor jelölés szerepel, és sehol sem történik említés a származásról. Még valami: tudom, hogy a büntetés sokak szerint nem állt arányban az elkövetett vétség súlyával. De én nem vagyok akkora spíler, hogy meg tudjam mérni, így van-e, vagy máshogy. Továbbá nincs kétségem afelől, hogy akinek van ereje az újrakezdéshez, annak illik megadni az esélyt. Hadd bizonyítson. A borászat honlapján egyébként érdekes információkat találtam. Kiderült, hogy Vincze Béla egyes területein bio-, sőt biodinamikus gazdálkodást folytatnak. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből. A címszereplő persze egyszerűbb dolog ennél, az úgynevezett forgalmi sorozatba tartozik, a pincénél vagy a Veritasnal sem kerül sokkal többe ezer forintnál. Mélyrubin szín, érett, tiszta, gyümölcsös-fűszeres illat, dúsabb, mint amit egy ilyen kategóriájú vöröstől várnánk. Közepes test, egészséges szerkezet, korrekt tannin, moderált savak. Jó ízű, jól iható, arányos, kiegyensúlyozott, megállapodott darab, száraz, okos lecsengéssel. Abszolút versenyképes. Magától értetődő 5 pont. Különben puszta véletlen, hogy ez a harmadik egri témájú bejegyzés egymás után.