Szombathy Viktor Cirok Peti című alapműve óta szeretnék elmenni az Adriára – furcsa módon még mindig nem jött össze. A Szovjetunióból nem lehetett, aztán kitört a háború. Tán még véget sem ért, amikor mondtam a feleségemnek, hogy itt az idő, induljunk, de leszavazott. Mire hajlandó lett volna mégis, addigra Horvátország tele lett magyar turistával, és az ilyet megint csak nem szerettem sokáig. Talán idén összejön, ha nem nyáron, ősszel, ha akkor sem, jövőre. Vagy ki tudja. A célpont nyilván Isztria lenne, Muskotály Küvé rendszeresen megyeget, és olyanokat ír, hogy összefut a nyál a számban. Nemcsak ír, hoz is. Könnyen lehet, hogy a Matosevic pincét jobban ismerem imár, mint a horvátok többsége, az akáchordós malvaziját kétszer is megdicsértem, ahogy jutott elismerés a vörös csúcsházasításnak is. A 2007-es évjáratban nem készült a malvazijából Alba Robinia, a 2008-as még nincs forgalomban, így a tavaly vizsgált tételből érkezett újabb palack. Hogy ne búslakodjon egyedül, egy 2007-es barrique chardonnay, egy 2010-es alapkategóriás malvazija és egy 2008-as fehér Grimalda is került melléje. A könnyed, jó ivású tízes csont nélkül hozta a tehetségszintet, a két korosabb nagybor viszont – hatpontos teljesítménnyel – komplexitásban és színességben lemaradt a fiatalabb küvé mögött. A címszereplőt felerészt chardonnay-ból, 25-25 százalékban sauvignon blanc-ból és malvazijából rakták össze. Szalmasárga, tükrösen tiszta, fiatalos szín, gazdag illat, gyümölcsökkel az alma és a körte környékéről. A malvazija távolról gyakran emlékeztet kevésbé kemény-akarnok furmintokra, amit ebben a borban okosan egészít ki a chardonnay mélysége és a sauvignon frissessége. Zamatos, kerek, élénk, méretei nem szerények, mégis tele van lendülettel. Illesztésmentesen vannak benne a helyükön a dolgok. Sokáig nem méregethettük, mindenki kért ráadást, elfogyott. 7 pont.