Albert gazda

A rheingaui Schloss Johannisberg nem apróval játszik, ha a múltról van szó: több mint kilencszáz évesnek mondja magát. Én másfél évtizede sem ismerem, viszont a kezdetek óta nagyon kedvelem. Boraival úgy sem bonyolult összefutni, hogy hazánkban alig forgalmazzák, és nem is olcsón; számtalan repülőtéren találkoztam már velük, talán az első palackot is így kaptam valakitől régen. Továbbá a címszereplő is így jött Berlinből. A teljes soruk egyébként igazán meggyőző volt az egyik bécsi Weltweinfesten. 35 hektáros birtokról van szó, maga a kastély a borvidék egyik szimbóluma, a sokféle tétel kizárólag rizlingből készül. Jelen vannak minden szinten, QbA-tól jégborig, a kategóriákat színes csík jelzi a kapszulán. A Grünlack spätlesét jelent, ára húsz euró felett van. Az elemzés tárgyának teljes neve nagyjából ez: 2009er Schloss Johannisberger Grünlack Riesling Spätlese. Magyar szájjal már-már hihetetlennek tűnik, hogyan lehet egy bor izgalmas és kiegyensúlyozott messze tíz alatti alkohollal – még úgy is, hogy vannak aszúk, amelyek dettó nem érik el a tízes szintet. Az sem ma történt, hogy vettem Münchenben egy késői szüretelésű Egon Müller-rizlinget, hét és féllel. Bejött, de annak, akivel kóstoltam, nem: hiányolta belőle a szeszt. Hogy ezzel a 8,5-es Grünlackkal is így járt volna-e, soha nem tudjuk meg, de hogy nekünk FK kollégával eszünkbe sem jutott problémázni, az nem kérdés. Tükrös-világos szín, áradóan gyümölcsös, végtelenül finom-elegáns-kedves illatok. Tökéletesen simára csiszolt felszín, üde, zamatos, gömbölyű korty. Bájos-izgalmas savak tartanak ellent a nem kevés cukornak, a balansz billenésére pillanatnyi esély sincs. Minden porcikája a helyén van, már-már túlzás, amit művel. Elfogyott, mintha soha nem lett volna. Nyilván vannak nála nagyobb, egyedibb, okosabb borok, ám hibátlanabbak biztosan nincsenek. Magam sem egészen értem, hogy miért csak 7 pontot adok neki.