Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, néhány héttel ezelőtt távoztam a Művelt Alkoholista szerzői-szerkesztői közül. Mostantól pedig itt írok borokról és néha-néha egyéb szeszekről. Kicsit talán másképpen, mint ott, de nagyjából mégis hasonlószerűen. Hogy többnyire könyörtelenül pozitív leszek, az például biztos.

Annak, hogy elhagytam a helyet, ahol csaknem négy évig egészen – sőt nemritkán nagyon – jól elvoltam, különösebben konkrét oka nincsen. Az ott maradottakat kedvelem, munkásságukat becsülöm, az oldalt naponta többször látogatom. Örülök, hogy részt vehettem a legérdekesebb online borblog létrehozásában és működtetésében, sokat tanultam, okosodtam az elmúlt években, szereztem nem kevés fontos tapasztalatot.

Mostantól egyedül próbálkozom. Miben fogok különbözni önmagamtól és a többiektől?

Azt még nem tudom pontosan, menet közben kialakul. Ha kellene alapvetés, vagy mottó, vagy mi, az így hangzana: a bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A földön iszunk, elég sokat, és ha lehet, csak jót. Másképpen: nem ideológiát fogyasztunk, nem is irányzatokat, nem szőlővesszővel a dűlők talajába karcolt verseket, hanem alkoholos italokat. Amelyeknek termelőjük van, meg termőhelyük, tartoznak valahová, ezért is izgalmasak. Ám a lényeg, hogy finomak legyenek, és érdemes legyen meginni őket.

Nem vagyok borszakértő, és borszakíró sem. Bort kóstolni soha nem tanultam, nem is akarok, nem is fogok. Az elmúlt 13-14 évben 10-15 ezer úgynevezett minta biztosan járt a poharaimban, ha tudok valamit, azt a lelkes gyakorlatozásnak köszönhetően tudom. Ez talán ahhoz is elég, hogy nyitottan és illő szerénységgel folytassam – alázattal semmiképp, ijesztőnek tartom ennek a szónak a burjánzását úton-útfélen –, és elsősorban arról akarjak beszélni, ami jó. Ami rossz, arról csak akkor, ha nagyon muszáj.

Mi minden lesz ebben a blogban?

Elsősorban említések lesznek borokról. Nem írok majd hosszan, mert minek. Három mondatban minden borról el lehet mondani mindent. Ezelőtt sem volt célom, hogy minimum öt gyümölcsöt vagy egyéb illatjegyet kiszagoljak a pohárból, ezután sem lesz. Benyomások lesznek, és pontszámok, az Alkeszen megismert rendszer szerint. Annál pontosabbat és szemléletesebbet, amit Alföldi Merlot kolléga kitalált, más nem talál ki úgysem. Mindazonáltal ne feledjük: a pontszám nem ítélet. Csak jelzés.

Kerülnie kell a pohárba magyarnak és külföldinek is. Mindennek a maga kontextusában van értelme. Hiába mondtuk a 90-es évek közepén, hogy a magyar vörösbor világverő, ha nem volt igaz. Hiába mondjuk most, hogy a magyar száraz fehérbor mindent visz, ha még annyira sem igaz. Szét kell nézni alaposan, aztán csodálkozni – vagy büszkélkedni, ha van mivel.

Mint látszik, könnyen lehet, hogy fogok néha okoskodni is, régebben is szoktam. Továbbá pincéket és rendezvényeket látogatni, meg híreket közreadni, ha eljutnak hozzám ilyenek.

Hát innen kezdem, aztán majd csak lesz valahogy.