Albert gazda

Ha azt hallottam-olvastam – legalábbis eddig –, hogy ribolla gialla, sűrű és különös bor jelent meg lelki szemeim előtt. Téveszmém kialakulásában a Terroir Club játszotta a főszerepet, karöltve a roppant természethű borászkodással. Elvégre pontosan ennek a kereskedésnek köszönhetően ittam ebből a fajtából valamit először és másodszor is; a termék a Radikon pincéjéből került ki. Ráadásnak ott van a környéken Josko Gravner is, a maga amfóráival és egyéb bolondériáival. Elkönyveltem tehát bután, hogy a Colli Orientali del Friuli nevezetű DOC-ban – közel Szlovéniához – ilyesmiket készítenek. Persze gyanakodhattam volna, hiszen egyébként nem kevés északolasz fehérhez volt szerencsém az elmúlt néhány évben – hogy hirtelen csak Franz Haas egészen kiváló traminijeit említsem Dél-Tirolból, de szóba hozhatom a már e hasábokon megénekelt Kaltern Weissburgundert is –, amelyek mind frissen-ropogósan keresték kedvemet. A lényeg: a ribolla gialla is ilyen, ha nem extrém. Valentino Butussi 15 hektáros borászatot visz Corno di Rosazzóban, közel Udinéhez, 2008-as ribolla giallája a Montalcino borszaküzletben kapható. Halvány szín, első nekifutásra elsöprően gazdag, mégis könnyed illat, már-már rizlinges lendülettel, kifinomultsággal. Szájban karcsú az anyag, és sokkal kevésbé összetett. Jó savú, nem túl bonyolult fehér ez, citromos-életteli búcsúval. Menet közben orrban is egyszerűsödik, a színes árnyalatok halványodnak, ami marad, jólesik, de a bontás utáni első pillanatok ígérete nem válik valóra. Az 5 pontot a nagyszerű nyitánynak köszönhetően kapja meg.