Albert gazda

A negyedik osztrák rizlingbajnok is terítékre kerül, F. X. Pichler, Alzinger és Prager már megvolt, Hirtzbergerről értekezek most, Knoll hátravan. Arról természetesen nincsen szó, hogy rajtuk kívül nem lennének más említésre méltó termelők Wachauban vagy akár más borvidékeken, annyi az egész, hogy az elmúlt szűk évtizedben ennek az ötös fogatnak a tagjai szerezték nekem a legtöbb borörömet. Konkrétan Franz Hirtzbergeréknek köszönhetem első és eddig egyetlen tízpontos száraz fehérboromat, a 2006-os Singerriedel érdemelte ki tőlem ezt az egészen kivételes elismerést. Érdekes, hogy ehhez a tételhez később is volt szerencsém – Bott Frigyesnél bontottunk egy palackot belőle –, de akkor már nem tűnt megrázóan tökéletesnek. Mondjuk máskor is előfordult ilyen: az Oremus 2000-es 6 puttonyosa és Voerzio 2001-es Rocche Barolója egyformán 10-re teljesített előbb, majd 9-re utóbb. Ami az én olvasatomban azt jelenti, nem elég, ha a bor kimagaslóan kivételes, annak is formában kell lennie az adott pillanatban, aki kóstolja. A 2006-os Hirtzberger Setzberg presztízse szerényebb, mint az etalon Singerriedelé, ennek megfelelően ára is mérsékeltebb, 30-40 euró között elérhető. Novemberi szüret, 14-es alkohol. Aranyszín, dús, izgalmas illatok, rengeteg mineralitással, érettséggel, gyümölcsökkel a citromtól az aszalt barackig és a mézig. Hatalmas test, széles hömpölygés, acélos tisztaság. Csipetnyi szénsav, lecsengésében édes árnyalatok, hogy a cukortól-e, vagy a szesztől, nem tudom. Monstrum, volt a társaságban, aki túlságosan is nagynak találta. Inkább erőteljes, mint vibráló, de a helyén van minden. A 9-esen is gondolkodtam, a 8 pont mellett döntöttem.