A Tűzkő Birtok sem mai csirke, a rendszerváltás tájékán hozta létre az Antinori és a Mazzei família, úgy emlékszem, a kezdetekkor Zwack Péter is benne volt, hogy mennyivel, ki tudja. Akkor még úgy hívták, hogy Eurobor Kft., ez nem hangzott különösebben jól, a Bátaapáti Kastélyborok viszont vonzóbbnak tűnhettek a közönség számára. Nem kevés borukat szerettem, a könnyed fehérektől a nem feltétlenül romantikus nevű vörös házasításig, a Special Reserve-ig. Később jött a Talentum, annak is remek volt valamelyik korai évjárata. A borászat az ezredforduló környékén nevet váltott, Tűzkő Birtok lett belőle – ez kétségkívül befogadhatóbb –, a honlap azt is mondja, akkortájt maga Piero Antinori márki vette kezébe az irányítást. Ez is egy olyan cég, amely nincs annyira szem előtt mostanában, ami persze semmit nem jelent, nem kizárt, hogy minden egyes palackot eladnak Olaszországban, vagy akár itthon is, a Veritas közreműködésével. Akárhogy is, azt érdekesnek találom, hogy a híres tulajdonosok meg sem próbálkoznak rájuk amúgy jellemző méregdrága presztízsborok készítésével. Igaz, hátha annyi az egész, hogy pontosan tudják, mi mire való, és a tolnai dombokat történetesen arra használják, amire kell. Hogy pl. jól iható fehérborokat szűrjenek ott. A 2008-as tolnai chardonnay ilyen. Barrique-ban is járt, ami kicsit sem viselte meg, illatára és ízére nem telepszenek rá fás-hordós jegyek, annyit tesznek hozzá, amennyi kell, hogy színesebbnek tűnjön. Kimondottam világos szín, orrban körtés-almás-chardonnay-s, virágos és kedves, máris érződik, nem lesz vele baj. Ízben az ígéretek után jönnek a bizonyítékok. Közepes test, kiváló savak, ragyogó gyümölcsösség, tiszta, finom, sima utóíz. Egyik gömbölyded korty kívánja a másikat, fogyasztását nem öröm abbahagyni. 5 pont fölé, 1200 forintért.