Ütemesen gyarapszik azoknak az alföldi termelőknek a tábora, akikről írtam már, lassan a legnépszerűbb borvidékek közé kapaszkodik blogomon a területre legnagyobb. Ebben igen kevés szerepe van a véletlennek, határozott szándékom, hogy az alulértékelt kunsági, hajós–bajai, Csepel-szigeti vagy Cegléd környéki pincék-borászok munkáira felhívjam a kedves emberek figyelmét. Egyebek közt azért, mert úgy gondolom, előbb-utóbb arról a sok ezer hektárról kell kikerülnie a mindennapok olcsó és korrekt borának, elárasztva a legutolsó kocsmát is. Mindez persze ma még utópia. Akik jót készítenek ott, azok egyfelől nincsenek sokan, másfelől meg csak a területek töredékén gazdálkodnak. A mozgalomban Köpcös néven ismert Léder Zoltán csengődi pincéje sem nagyvállalkozás, talán négy és fél hektárja van összesen. Igaz, előfodulhat, hogy előbbre lépett, de pontos adataim nincsenek. Honlapja még nem tündököl a maga teljességében, érdemi információt ezért főként ebből a kiváló újságcikkből szereztem róla. Köpcös a néhány hete abszolvált Királyudvar–Huet-kóstoló végén ajándékozott meg két palack kékfrankossal, az új fahordós akkor még nem is volt forgalomban. Azóta piacra került, értékeihez képest korrekt áron. Szép rubintos szín, finom, fűszeres-meggyes illatok. A hordó vaníliája diszkrét árnyalat csupán. Szájban közepes test és fantasztikus tisztaság. Cseresznyés-gyümölcsös ízek, visszafogott tannin. Kedves, egyenes, játékos bor. Elképzelhető, hogy nem volt még szerencsém tehetségesebb vöröshöz az Alföldről. Ha savai nem vennék át a hatalmat a lecsengésben – másképpen: ha nem éppen ezen a vonalon lennék intoleráns –, biztosan többet kapna erős 5 pontnál.