Meghívtak a Királyudvar szortiment-bemutatójára, elmentem, okosan tettem. A kilencboros sorban négy 2009-es jutott szóhoz, amely évjáratról a mindig meggyőző és színvonalas tulajdonos, Anthony Hwang elmondta, sokáig meleg volt, ám a végét elvitte az eső, és ennek az aszúk áldozatául is estek. A secek és a demi secek, illetve az édesek viszont sikerültek, többek közt azért is, mert a birtokon szeptember második felében már vígan szüreteltek, korábban kezdtek, mint más ismert termelők. Hwang szerint elképzelhető, hogy a szőlő a területek egyre nagyobb részén alkalmazott biodinamikus eljárásoknak hála érett gyorsan és egészségesen, bár a következtetések levonásával még nem szabad sietni. Első körben a 2009-es és a 2008-as secet vethette össze a szakértő szájú kompánia. Ezen a ponton vissza is utalnék a néhány hónappal ezelőtti Királyudvar vs. Domaine Huet kompetícióra, ahol az említett 2008-as volt az egyik kedvencem. Szerettem esmét, magas, feszes, penge, némi savhangsúllyal, ami azonban feltétlenül jól áll neki. Kénytelen leszek venni belőle előbb-utóbb, hogy kivesézhessem tetőtől talpig. Egy évvel fiatalabb párja kicsit kócos, az alkohol kikacsint belőle, de ígéretes. A 2009-es demi sec ellenben hiába gyermek még dettó, sokkal élvezetesebb máris. Abszolút nekem való. Az a bor, amelyben a magasabb cukortartalom (21 gramm literenként) nem elfed, hanem kiemel, játékosabbá, sziporkázóbbá teszi az egészet, a savakat is (7,0 g/l) beleértve. Megvan az egyensúly, kényeztetnek a zamatok, hosszú a búcsú. 8 pontot kér minimum, megkapja, ha eljön az ideje. Két 2009-es édes következett, az egyformán 64 grammos Lapis furmint és a palackozásig nem minden évben eljutó Lapis hárslevelű. Előbbi inkább bejött, azzal együtt, hogy ennek a bornak korábban sem voltam soha olyan lelkes híve, mint a felkészült kemény mag. A hárslevelű kissé fárasztó cseressége-botritiszessége mellett persze állt délcegen, mint a pinty. A 2008-as Ilona cuvée-vel akkorát léptünk felfele, hogy belebicsaklottak az érzékszerveink. Az ilyen robbanékony nagyságok mindig elvarázsoltak, Ilonával szemben sincs kifogás. Elsöprően komplex illatok, jelentős édesség, kackiás savak, krémesség, frissesség, ízek kavalkádja. Néhány korty alapján túlzás tízig számolni, csak lesz alkalom matematikázni máskor is. Ami az aszúkat illeti – Birtok 2006, Lapis 2006, Lapis 2003 –, egyértelmű: a Királyudvarban férfias-határozott 6 puttonyosokat szűrnek. Rengeteg tartalommal, mélységgel, szupermarkáns savakkal. Befektetésként a jövőbe mintegy. Elhangzott, a 2006-os birtokaszú pl. nemcsak fajsúlyos, hanem jól iható is – ezt a vélekedést nem osztom. Pontosabban azt gondolom, mindene megvan, hogy lenyűgözze a legnemzetközibb publikumot is – szinte hihetetlen, hogy ilyen koncentráció mellett ilyen komplexitás előfordulhat –, de az éveket nem lehet megspórolni. Ha ez igaz, akkor pláne igaz a Lapisokra. Még több mindenből, igaz, szerencsére eleganciából is. A 2003-as már mutatja a fejlődés irányait, noha hétévesen is felháborítóan fiatal, szigorú és komoly. Minden nagyrabecsülésem az övé, de a három kedvencem ezúttal: Sec 2008, Demi Sec 2009, Ilona 2008.